Baranyi Imre - Versek hazafelé

merthogy ideje összeszedni a széthagyott dolgainkat

Versfordítások

Thomas Hall Shastid - A szél

Halljátok a bőgő szelet,

bús és vad?

Nyomán lehangoló a kedv,

hallgatag.

Mint elveszettek nyögése,

fúj a szél:

Mint láthatatlan fantomok,

úgy beszél.

Sötétben járó szellemek

ez éjszakán,

üvöltik bús nyögésüket

szét csupán.

Álmainkban elveszettek

jönnek el,

Hadész elől menekülnek

védtelen.

Halljátok a nyögő szelet,

jajong remeg,

mint a kárhozott nyögése,

ki elveszett?

2024. április 20.

Thomas Hall Shastid - THE WIND

Hear ye not the howling wind,

Sad and wild?

In its wake come dismal fancies

Never mild.

Like the moaning of the lost

Comes the wind:

Moaning, sighing--viewless phantoms

Come behind.

In the darkness come the spirits

Of the night,

Howling, with their dismal groaning

In their flight.

Absent friends come in our fancies

Evermore,

As the demons flee from Hades

Rush and roar.

Hear ye not the moaning wind

Moan and quiver

Like the moaning of the lost--

Lost forever?

Thomas Hall Shastid- Holtak királysága

Békés legyen, mert elérték,

végre könnyebb a pálya,

e hely legyen szent örökség,

a holtak királysága.

Csendes, magányos királyság,

bár sokan laknak benne.

Ki tudja számát követni?

Ki tudja hány halt bele?

Oly békés a pihenésük

az utolsó ágyukon.

Könnyű legyen a föld ezért

a holt királyságukon.

2024. április 17.

Thomas Hall Shastid - THE KINGDOM OF THE DEAD

Peaceful be for we have reached it

Lighter, lighter ever tread,

’Tis a sacred spot and hallowed:

’Tis the kingdom of the dead.

Silent kingdom, sad and lonely,

Though so many in it dwell.

Who can number all its people?

Who, ah! who can ever tell?

Still and peaceful is their resting

In their last and humble bed.

Tread ye lightly, ’tis the kingdom

Of the sacred holy dead.

Thomas Hall Shastid - A tűz mellett

Ott, az élénkvörös szénen

képek jönnek és mennek,

képek közelgő jövőről,

bánatnak és örömnek.

A tűzből képzelem sorsom

beléje nézve most el.

Ki tudja, e rőtnyi lángok

vajh, valót mutatnak fel.

Habár kint tombol a vihar

és a hópelyhek kerengnek,

a tűz itt biztonságot ad,

számítva, mi közelghet.

A lángja felfelé lobog

gomolygva száz alakban.

Tündérek körözve jönnek,

feledve, kint vihar van.

És csak nézem a lángokat

aranyló álmaimról.

Szeressük képzelőerőnk,

az is lehet, jövőnkről szól.

2024. április 16.

Thomas Hall Shastid - BY THE FIRESIDE

On the bright red coals before me,

Pictures come and pictures go--

Pictures of the waiting future

Filled with gladness or with woe.

By the fireside do I picture

To myself my destiny.

Who knows but these golden raptures

May be real unto me.

Though the storm outside be raving

And the snowflakes drift on high;

By the fireside I am safely

Counting on what may be nigh.

All the flames fly ever upward

Coiling into every form.

Fairies circle ever round me

Heedless of the outside storm.

Still I watch the weird wild raptures

Of the golden dream so nigh.

Let us love our happy fancies

E’er the time has passed us by.

Thomas Hall Shastid - Gondolataim

Szeretnék egy varázstollat,

gondolataim írná.

Az volna egy hatalmas toll

és a világ ámulná.

Mert a gondolat jön és megy,

szüntelenül áramol,

de bárhogy is sietve jő,

utóbb gyorsan elporol.

2024. április 13.

Thomas Hall Shastid - MY THOUGHTS

I would I had some magic pen

That would my thoughts convey.

There were a mighty pen that would

The world astound to-day.

They come and go as fountains flow:

Unceasing, always flowing,

For while some thoughts are coming fast

The others fast are going.

Thomas Hall Shastid - Az évek

Múlnak köröttünk lebegve,

csendben, ámde hirtelen,

elhaladnak, el sietve

az éveink szertelen.

Az évek, amik peregnek

öröm és bú évei,

vissza nem foghatjuk őket,

hiszen menni kell nekik.

A bú évei sorolnak,

oly sötétek, mint az éj.

Az öröm évei gyorsak,

ámde bennük él a fény.

Ím, az évek múlnak egyre

amilyen gyorsan lehet,

míg nem feledjük a búnkat

és hitünk reményt teremt.

2024. április 12.

Thomas Hall Shastid - THE YEARS

All around us, ever floating,

Silently yet swiftly on,

Pass the years in quick succession--

Years that are forever gone.

Years that soon are past recalling.

Years of gladness or of woe;

We can never stop their fleeting

But forever they will go.

Years of sorrow passing round us,

Dark and dreary as the night.

Years of gladness quickly follow

Bringing thoughts all fair and bright.

Still the years continue passing

Swiftly as the years can be,

Till we leave our pains and sorrow;

Till we find eternity.

Thomas Hall Shastid - Kísértetek

A palotában két magányos,

komor kísértet bolyong,

kergetik a fényességet

minden egyes ablakon.

Egyikük maga a Bánat,

sötét, mint az éjszaka,

tűnik egyre köntösébe

mind a fénynek sugara.

És a másik az Irigység,

feketébe öltözött,

ő csupán a Bánat társa,

jár-kel a szobák között.

Ablakokban árnya siklik,

kíséri a bú, a gond,

mind ki nézi elveszett rég,

mert a fény alig borong.

2024. április 11.

Thomas Hall Shastid - THE SPECTRES

In a palace sad and lonely

Flit two spectres all the day--

Spectres chasing joy and brightness

From each window far away.

One is Sorrow clad in raiment,

Sombre as the shades of night,

While her trailing robes of darkness

Chase away each ray of light.

But the other one is Envy

Clad in blackness, clad with woe,

Sorrow’s only sad companion,

Flitting ever to and fro.

By the windows ever gliding,

Filling all with thoughts of pain;

All who gaze are doomed forever,

Ne’er to see bright joy again.

Thomas Hall Shastid - Karácsonyest

Legyen most béke a Földön,

legyen ez a mi énekünk,

ha már a part messze tűnt,

ez a refrén újra jöjjön,

és az alkonyatban egyre

béke áradjon az estre.

A gyermek a jászolából

csillag fölé emelkedett,

békében, s háborúban egy

igaz maradt a világból.

Csillag égte születését,

örömét szórta nekünk szét.

Ki szenvedett a kereszten,

végleg fölénk emelkedett,

e refrén járja lelkedet,

meghalt érted, meghalt értem:

Legyen a Földön a béke

minden ember üdvössége.

2024. április 10.

Thomas Hall Shastid - CHRISTMAS NIGHT

Be peace on earth, good will to men;

And let this now our carol be:

If on the land, or on the sea,

We still will sing the glad refrain;

And in the closing light of day

Good words of peace and cheer will say.

The Babe that in the manger born

Has risen high above the star,

To judge in peace, or judge in war,

To judge at night or judge at morn.

The star that told us of his birth

Has given us joy and lasting mirth.

The Man that suffered on the tree

Is risen high above all men;

Then swell the glad refrain again--

He died for me, He died for thee:

Then peace be ever on the earth

To one and all of human birth.

William Blake - Dajka-ének

Mikor gyerekzsivaj kereng a zöldből,

s kacaj hallik a domb felett,

a szívem nyugodt a kebelemben,

és minden más kerekdedebb.

„Gyertek haza, mikor a Nap lement,

s leszállt az éjnek harmata,

és a játékot hagyjátok abba

amíg sötét az éjszaka.”

„Nem, játsszunk, mert még a Nap világol

és nem tudunk aludni el,

míg az égre szállva kismadár szól,

s a dombokon a juh legel.”

„Nos játszatok míg a Nap lenyugszik,

utána térjetek haza.”

Ugráltak és nevettek a kicsik,

zengett a dombnak oldala.

2024. április 5.

William Blake - NURSE'S SONG

When the voices of children are heard on the green,

And laughing is heard on the hill,

My heart is at rest within my breast,

And everything else is still.

"Then come home, my children, the sun is gone down,

And the dews of night arise;

Come, come, leave off play, and let us away,

Till the morning appears in the skies."

"No, no, let us play, for it is yet day,

And we cannot go to sleep;

Besides, in the sky the little birds fly,

And the hills are all covered with sheep."

"Well, well, go and play till the light fades away,

And then go home to bed."

The little ones leaped, and shouted, and laughed,

And all the hills echoed.

William Blake - Nevető-dal

Mikor az erdő nevetve dalol,

mélyén a fodrozó patak mosolyg,

amikor a lég kacag derűnktől,

s a zöldelő domb nevet le fentről,

ha a rétek zöldellőn kuncognak,

és szöcske mosolyog a fű alatt,

mikor Mary, Susan és Emily

ajkaikkal éneklik: „Ha, ha, he!”

Mikor madárkák nevetnek egyre

asztalunkon, hol terül cseresznye,

gyere, csatlakozz elénekelni

velünk az édes refrént: „Ha, ha, he!”

2024. április 5.

William Blake - LAUGHING SONG

When the green woods laugh with the voice of joy,

And the dimpling stream runs laughing by;

When the air does laugh with our merry wit,

And the green hill laughs with the noise of it;

when the meadows laugh with lively green,

And the grasshopper laughs in the merry scene,

When Mary and Susan and Emily

With their sweet round mouths sing "Ha, ha he!"

When the painted birds laugh in the shade,

Where our table with cherries and nuts is spread:

Come live, and be merry, and join with me,

To sing the sweet chorus of "Ha, ha, he!"

William Blake - A fű-visszhang

Felkelt a Nap,

az ég boldogabb,

harangok bongnak

köszöntve tavaszt,

rigó, s pacsirta

bokron dalolva,

oly hangosan zeng,

harangra csirren,

játékuk illan

a fű-visszhangban.

Fehér hajú John

csak ül mosolygón

a régi tölgy mögött,

az öregek között.

Nevetve játsznak,

mondják egymásnak:

„Vidám világ volt

fiúk, s a lányok

ifjú korában

a fű-visszhangban.

A kicsik fáradtak,

már nincs több vidám dal,

elmerül a Nap,

a játék megszakad.

Anyjuk lágy ölében

a testvérek szépen,

mint madár a fészken

pihenni készek,

és a játék csöndben

halványul a fűben.

2024. március 25.

William Blake - THE ECHOING GREEN

The sun does arise,

And make happy the skies;

The merry bells ring

To welcome the Spring;

The skylark and thrush,

The birds of the bush,

Sing louder around

To the bells' cheerful sound;

While our sports shall be seen

On the echoing Green.

Old John, with white hair,

Does laugh away care,

Sitting under the oak,

Among the old folk.

They laugh at our play,

And soon they all say,

"Such, such were the joys

When we all--girls and boys--

In our youth-time were seen

On the echoing Green."

Till the little ones, weary,

No more can be merry:

The sun does descend,

And our sports have an end.

Round the laps of their mothers

Many sisters and brothers,

Like birds in their nest,

Are ready for rest,

And sport no more seen

On the darkening green.

William Blake - A liliom

A rózsaszál tövist növeszt,

a kürt a juhra ráijeszt;

A liliom míg fehéren virít,

se kürt, se tüske néki nem segít.

2024. március 24.

William Blake - THE LILY

The modest Rose puts forth a thorn,

The humble sheep a threat'ning horn:

While the Lily white shall in love delight,

Nor a thorn nor a threat stain her beauty bright.

William Blake - A megtalált fiúcska

Az elveszett fiút a lápban,

az égi fény vezette,

sírni kezdett, az Úr közelgett,

akár az apja, fehérben.

Megcsókolta és kivezette,

anyjának elhozta,

ki rég kereste a völgyben egyre

a kisfiút zokogva.

2024. március 23.

William Blake - THE LITTLE BOY FOUND

The little boy lost in the lonely fen,

Led by the wandering light,

Began to cry, but God, ever nigh,

Appeared like his father, in white.

He kissed the child, and by the hand led,

And to his mother brought,

Who in sorrow pale, through the lonely dale,

The little boy weeping sought.

William Blake - Az elveszett fiúcska

„Atyám, atyám, ugyan hová mész?

Annyira ne siess!

Mert tudom, ha hozzám nem beszélsz,

azonnal elveszek.”

Az éjben az apa messze járt,

átázott a gyermek,

sírt, elnyelte őt a mély mocsár,

s eltűntek a könnyek.

2024. március 23.

William Blake - THE LITTLE BOY LOST

"Father, father, where are you going?

Oh do not walk so fast!

Speak, father, speak to your little boy,

Or else I shall be lost."

The night was dark, no father was there,

The child was wet with dew;

The mire was deep, and the child did weep,

And away the vapour flew.

William Blake - Szép rózsafám

Egy virág ajánlkozott nekem,

amilyet május nem nevelt még,

- Van egy rózsafám. – így szóltam – Nem!

és nem fogadtam el szerelmét.

Elmentem a szép rózsafámhoz,

éjjel és nappal gondoztam én,

de ő féltékenyen megvádolt,

csupán a tövise lett enyém.

2024. március 1.

William Blake - MY PRETTY ROSE TREE

A flower was offered to me,

Such a flower as May never bore;

But I said "I've a pretty rose tree,"

And I passed the sweet flower o'er.

Then I went to my pretty rose tree,

To tend her by day and by night;

But my rose turned away with jealousy,

And her thorns were my only delight.

William Blake - Az angyal

Álmodtam! Mit jelenthet?

Királylány lehettem,

kit szelíd angyal őrzött,

ki bánatán törődött.

És sírtam éjjel-nappal,

könnyem törölte gonddal,

és sírtam nappal, s éjjel,

és nem nevettem én fel.

Szárnyra kelt, elmenekült,

aztán a nap felderült,

könnyem száradt, félelmem

ellen felfegyverkeztem.

Újra eljött angyalom,

már hiába, fájt nagyon,

az ifjúság elrepült,

fejemre ősz dere ült.

2024. február 29.

William Blake - THE ANGEL

I dreamt a dream! What can it mean?

And that I was a maiden Queen

Guarded by an Angel mild:

Witless woe was ne'er beguiled!

And I wept both night and day,

And he wiped my tears away;

And I wept both day and night,

And hid from him my heart's delight.

So he took his wings, and fled;

Then the morn blushed rosy red.

I dried my tears, and armed my fears

With ten-thousand shields and spears.

Soon my Angel came again;

I was armed, he came in vain;

For the time of youth was fled,

And grey hairs were on my head.

William Blake - A bárány

Kis bárány, ki teremtett,

tudod-e, ki teremtett,

létet és ételt adott,

rétet és hűs patakot,

gyönyörű ruhát neked,

puhát gyapjast, fényeset,

s adta gyengéd hangodat

vidulni az ég alatt?

Kis bárány, ki teremtett?

Tudod-e, ki teremtett?

Bárány, elmondom neked,

bárány, megmondom neked,

neveden szólíttatik,

mert báránynak nevezik,

mert oly jámbor és szolíd,

mert oly gyermekin szelíd.

Én gyermek és te bárány,

nevét viseljük ím hát.

Kis bárány, Isten áldjon!

2024. február 28.

William Blake - THE LAMB

Little Lamb, who made thee

Dost thou know who made thee,

Gave thee life, and bid thee feed

By the stream and o'er the mead;

Gave thee clothing of delight,

Softest clothing, woolly, bright;

Gave thee such a tender voice,

Making all the vales rejoice?

Little Lamb, who made thee?

Dost thou know who made thee?

Little Lamb, I'll tell thee;

Little Lamb, I'll tell thee:

He is called by thy name,

For He calls Himself a Lamb

He is meek, and He is mild,

He became a little child.

I a child, and thou a lamb,

We are called by His name.

Little Lamb, God bless thee!

William Blake - A pásztor

Mily kellemes a pásztor sorsa,

mert hajnaltól estig künn lehet,

követheti nyáját egész nap,

s osztogatja a dicséretet.

Hallja bárányok bégetését,

és az anyajuhok válaszát

nézi, mint békésen legelnek,

mert pásztoruk közelben tudják.

2024. február 26.

William Blake - THE SHEPHERD

How sweet is the Shepherd's sweet lot!

From the morn to the evening he stays;

He shall follow his sheep all the day,

And his tongue shall be filled with praise.

For he hears the lambs' innocent call,

And he hears the ewes' tender reply;

He is watching while they are in peace,

For they know when their Shepherd is nigh.

Henry W. Longfellow - A tenger hangja

A tenger éjfélkor ébredt álmából,

és a parti kavicsok között neszelt,

hallottam hangját, mit a dagály emelt,

tódult elő sietve a homályból.

Egy hang a mélységes sötét mederből,

egy hang, amely titokzatosan terjedt,

mintha vízesés zúdulna a hegyen,

mintha szél omolna a fák hegyéről.

Így jön hozzánk időnként a semmiből

a lét közelíthetetlen magánya,

akárha lélek árapálya volna.

És ihletetten a lelkeinkre tör

sejtelmeink megannyi új talánya,

amely értelmeinket meghaladja.

2024. február 25.

HENRY W. LONGFELLOW - THE SOUND OF THE SEA

The sea awoke at midnight from its sleep,

And round the pebbly beaches far and wide

I heard the first wave of the rising tide

Rush onward with uninterrupted sweep;

A voice out of the silence of the deep,

A sound mysteriously multiplied

As of a cataract from the mountain's side,

Or roar of winds upon a wooded steep.

So comes to us at times, from the unknown

And inaccessible solitudes of being,

The rushing of the sea-tides of the soul;

And inspirations, that we deem our own,

Are some divine foreshadowing and foreseeing

Of things beyond our reason or control.

Henry W. Longfellow - A várépítő

Egy szelíd fiú, selymes tincsekkel,

nagy, barna szemmel álmodó fiú,

fakockát pakolgató kis ember,

ki tornyain merészen égbe nyúl.

Srác, ki bátran ülve apja térdén,

oly lelkesen mesékbe hallgató,

ő, ki most gyerekszobája mélyén

a hős kalandozókkal álmodó.

Más tornyokat emel két kezed majd,

és más paripák hátán lovagolsz,

a sorsod más legendák felé hajt,

nagyobb és több, dicsőbb csodát karolsz.

Építsd váraid te csak magasra,

érjék a tornyai a kék eget,

hallgass az égből áradó hangra,

és ne veszítsd el egyszerű hited!

2024. február 22.

HENRY W. LONGFELLOW - THE CASTLE-BUILDER

A gentle boy, with soft and silken locks

A dreamy boy, with brown and tender eyes,

A castle-builder, with his wooden blocks,

And towers that touch imaginary skies.

A fearless rider on his father's knee,

An eager listener unto stories told

At the Round Table of the nursery,

Of heroes and adventures manifold.

There will be other towers for thee to build;

There will be other steeds for thee to ride;

There will be other legends, and all filled

With greater marvels and more glorified.

Build on, and make thy castles high and fair,

Rising and reaching upward to the skies;

Listen to voices in the upper air,

Nor lose thy simple faith in mysteries.

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet

A Nap süt és az ég tiszta,

a fecskék lágyan dalolnak

és a fákról hallom vissza;

kékmadár jövőnk sorolja.

Oly kék kanyargó folyója,

mintha az égből folyna le,

várni kell a szél, hadd fújja

terhével el a felleget.

Rügy és levél megújhodik,

aranyozva szilfa lombját,

a régi fészek álmodik,

üresen várja madarát.

Minden az ifjúságról szól,

gyönyörük beteljesedve!

És omlik el az ég alól

az éjnek lágy gyengédsége.

Lány, ki e verset olvasod,

legjobb, ha léted élvezed

élvezd az édes illatot,

mert ó, azt nem mindig lehet!

Élvezd szerelmed, s a tavaszt,

a többit angyalokra hagyd,

mert megismered hamar azt,

ha a fészek üres marad!

2024. február 20.

HENRY W. LONGFELLOW - IT IS NOT ALWAYS MAY

The sun is bright,--the air is clear,

The darting swallows soar and sing.

And from the stately elms I hear

The bluebird prophesying Spring.

So blue you winding river flows,

It seems an outlet from the sky,

Where waiting till the west-wind blows,

The freighted clouds at anchor lie.

All things are new;--the buds, the leaves,

That gild the elm-tree's nodding crest,

And even the nest beneath the eaves;--

There are no birds in last year's nest!

All things rejoice in youth and love,

The fulness of their first delight!

And learn from the soft heavens above

The melting tenderness of night.

Maiden, that read'st this simple rhyme,

Enjoy thy youth, it will not stay;

Enjoy the fragrance of thy prime,

For oh, it is not always May!

Enjoy the Spring of Love and Youth,

To some good angel leave the rest;

For Time will teach thee soon the truth,

There are no birds in last year's nest!

Henry W. Longfellow - A csillagok fénye

Eljött az éj türelmesen

és a csendbe süpped,

a parányi hold e csendben

az ég vizébe csöppen.

Nincs világ se fönt, se lent,

a csillagok fénye

most rávetülve átdereng

Mars vörös egére.

Ez a szerelem csillaga?

Álmok égiteste?

Ó, nem! Egy hősnek páncélja,

mi csillog feletted.

Mély gondolat támad belül,

mikor messzire nézek,

az esti égbolton feszül

pajzsa egy vitéznek.

Ó, erő csillaga! Látom,

kínomon mosolygasz,

de hogyha hívsz, úgy találom,

nekem új erőt adsz.

Keblemen belül semmi fény,

csak a csillag fénye,

belőlem száll az új remény

Mars vörös egére.

A győzhetetlen akarat

emelkedik bennem,

derűs, határozott, szabad

mérhetetlen rendben.

És te, ki most elolvasod

e rövidke zsoltárt,

reményeidben légy nyugodt,

légy határozott hát.

Egy ilyen világtól ne félj,

s hamar tudni véled,

hogy milyen erő és erény,

tűrni szenvedésed.

2024. február 19.

HENRY W. LONGFELLOW - THE LIGHT OF STARS

The night is come, but not too soon;

And sinking silently,

All silently, the little moon

Drops down behind the sky.

There is no light in earth or heaven

But the cold light of stars;

And the first watch of night is given

To the red planet Mars.

Is it the tender star of love?

The star of love and dreams?

O no! from that blue tent above,

A hero's armor gleams.

And earnest thoughts within me rise,

When I behold afar,

Suspended in the evening skies,

The shield of that red star.

O star of strength! I see thee stand

And smile upon my pain;

Thou beckonest with thy mailed hand,

And I am strong again.

Within my breast there is no light

But the cold light of stars;

I give the first watch of the night

To the red planet Mars.

The star of the unconquered will,

He rises in my breast,

Serene, and resolute, and still,

And calm, and self-possessed.

And thou, too, whosoe'er thou art,

That readest this brief psalm,

As one by one thy hopes depart,

Be resolute and calm.

O fear not in a world like this,

And thou shalt know erelong,

Know how sublime a thing it is

To suffer and be strong.

Henry W. Longfellow - Változás

A város határából,

ahol a mérföldkő állt,

most egy idegen bámul,

látom, a koronából

sötét kísértetfa vált.

Megváltozott, vagy én is?

A tölgyek frissek, zöldek,

volt barátaim mégis

oly idegenül nézik,

mint múltak el az évek.

Bár fénylőn ring a tenger,

fényesen ragyog a Nap,

de látom két szememmel,

nem az a Nap tüzel fel,

már más árapály dagad.

2024. február 17.

HENRY W. LONGFELLOW - CHANGED

From the outskirts of the town

Where of old the mile-stone stood.

Now a stranger, looking down

I behold the shadowy crown

Of the dark and haunted wood.

Is it changed, or am I changed?

Ah! the oaks are fresh and green,

But the friends with whom I ranged

Through their thickets are estranged

By the years that intervene.

Bright as ever flows the sea,

Bright as ever shines the sun,

But alas! they seem to me

Not the sun that used to be,

Not the tides that used to run.

Henry W. Longfellow - Esős nap

A nap hideg, sötét és sivár,

erősen fúj a szél, eső szitál,

vadszőlő kapaszkodik falába,

de egyre fogy levélruhája,

és a nap sötét és sivár.

Az életem hideg, sötét és sivár,

erősen fúj a szél, eső szitál,

gondolataim a múlt falára

tapadva, reménye múlva mára

és a nap sötét és sivár.

Nyugodj te szív, tovább ne törd magad,

a felhők mögött ott maradt a Nap,

a sorsod mindenki közös sorsa,

van úgy, a szél veri, eső mossa,

némelyik oly sötét, sivár.

2024. február 16.

HENRY W. LONGFELLOW - THE RAINY DAY

The day is cold, and dark, and dreary

It rains, and the wind is never weary;

The vine still clings to the mouldering wall,

But at every gust the dead leaves fall,

And the day is dark and dreary.

My life is cold, and dark, and dreary;

It rains, and the wind is never weary;

My thoughts still cling to the mouldering Past,

But the hopes of youth fall thick in the blast,

And the days are dark and dreary.

Be still, sad heart! and cease repining;

Behind the clouds is the sun still shining;

Thy fate is the common fate of all,

Into each life some rain must fall,

Some days must be dark and dreary.

Henry W. Longfellow - Kiküldve

Hangok kerengjetek,

amint leszáll az est,

nyugtalan szívemre törjetek!

Menj és súgd a fülbe,

öntsd a kétkedőkbe,

hogy nem vagytok elfeledve!

Ti, halk, nyugodt hangok

bebalzsamozzatok,

mint az éneklő angyalok!

Menj, vegyülj velük,

örök üvöltésük

sötétlő fenyvesekbe űzd!

Nyelvek nem halnak el,

de halálról énekel

a hév, s Pünkösdkor hamvad el.

Csillogása gyertya,

lét rideg varázsa

hull a Halál táborára.

2024. február 13.

HENRY W. LONGFELLOW - L' ENVOI

Ye voices, that arose

After the Evening's close,

And whispered to my restless heart repose!

Go, breathe it in the ear

Of all who doubt and fear,

And say to them, "Be of good cheer!"

Ye sounds, so low and calm,

That in the groves of balm

Seemed to me like an angel's psalm!

Go, mingle yet once more

With the perpetual roar

Of the pine forest dark and hoar!

Tongues of the dead, not lost

But speaking from deaths frost,

Like fiery tongues at Pentecost!

Glimmer, as funeral lamps,

Amid the chills and damps

Of the vast plain where Death encamps!

Henry W. Longfellow - A kaszás és a virágok

Van egy Kaszás, úgy hívják, Halál

és sarlójával lelkesen,

vágja a kalászos gabonát,

s virágot, mely aközt terem.

„Mi az, mit én kapok itt?” - kérdi

„Nincs más csupán a gabona?

Közötte édes virágai,

visszaadom őket, nosza.”

Könnyes szemekkel nézte őket,

levelükre csókot lehelt,

a paradicsom urát kérve

kévébe kötve szót emelt.

„Uram, fogadd e virágokat.”

- így szólt és elmosolyodott

„A föld jelképei ezek csak,

ahol ő egyszer gyerek volt.”

„Mindegyikük fénylő mezőn kelt,

gondoztam őket lelkesen,

fehér ruhásan mindenik szent,

viselik íme, szűntelen.”

Az anya könnyek között adta

virágait, miket szeret,

azért, hogy újra megtalálja

majd a mezőn mindegyiket.

Ó, nem kegyetlenül, s nem dühhel,

aznap is eljött a Kaszás;

„Angyalként jött a zöld mezőn el,

s a virágokat vitte már.”

2024. február 9.

HENRY W. LONGFELLOW - THE REAPER AND THE FLOWERS

There is a Reaper, whose name is Death,

And, with his sickle keen,

He reaps the bearded grain at a breath,

And the flowers that grow between.

"Shall I have naught that is fair?" saith he;

"Have naught but the bearded grain?

Though the breath of these flowers is sweet to me,

I will give them all back again."

He gazed at the flowers with tearful eyes,

He kissed their drooping leaves;

It was for the Lord of Paradise

He bound them in his sheaves.

"My Lord has need of these flowerets gay,"

The Reaper said, and smiled;

"Dear tokens of the earth are they,

Where he was once a child.

"They shall all bloom in fields of light,

Transplanted by my care,

And saints, upon their garments white,

These sacred blossoms wear."

And the mother gave, in tears and pain,

The flowers she most did love;

She knew she should find them all again

In the fields of light above.

O, not in cruelty, not in wrath,

The Reaper came that day;

'T was an angel visited the green earth,

And took the flowers away.

Henry Wadsworth Longfellow - Himnusz az éjszakához

Ἀσπασίη, τρίλλιστος

Hallottam az éj sötét uszályát

seperni termein.

Láttam fényszegélyezett szoknyáját

lebegni szárnyain.

Éreztem szelíd varázsa által

fölém hajolni őt,

mint nyugalma égi nimbuszával

puhán melengetőt.

Hallottam bánat és öröm szavát,

akár a lágy harang,

amely betölti terme zegzugát,

miként a versben van.

Az éjfélnek hűvös légteréből

lelkem mohón ivott,

és béke csordult a messzi égből,

egészen áthatott.

Szent éj, miattad tudtam én viselni

az élet terheit,

a panaszkodókat elcsitítni,

lezárva ajkaik.

Béke! Akárha Oresztész tette,

ma visszaszállana,

légy imám által üdvözölve,

kegyelmes éjszaka.

2024. február 5.

HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - HYMN TO THE NIGHT

Ἀσπασίη, τρίλλιστος

I heard the trailing garments of the Night

Sweep through her marble halls!

I saw her sable skirts all fringed with light

From the celestial walls!

I felt her presence, by its spell of might,

Stoop o’er me from above;

The calm, majestic presence of the Night,

As of the one I love.

I heard the sounds of sorrow and delight,

The manifold, soft chimes,

That fill the haunted chambers of the Night

Like some old poet’s rhymes.

From the cool cisterns of the midnight air

My spirit drank repose;

The fountain of perpetual peace flows there,—

From those deep cisterns flows.

O holy Night! from thee I learn to bear

What man has borne before!

Thou layest thy finger on the lips of Care,

And they complain no more.

Peace! Peace! Orestes-like I breathe this prayer!

Descend with broad-winged flight,

The welcome, the thrice-prayed for, the most fair,

The best-beloved Night!

Sir Henry Wotton - Egy boldog élet

Mily boldognak születhetett,

nem szolgálta mások gőgjét,

páncélja gondolata lett,

igazként élte létét.

Nem volt úri passziója,

lelke kész volt a halálra,

nem kötötte holmi rangja

e korcs és rideg világba.

2024. január 16.

SIR HENRY WOTTON - A HAPPY LIFE

How happy is he born and taught

That serveth not another’s will;

Whose armour is his honest thought,

And simple truth his utmost skill!

Whose passions not his master’s are,

Whose soul is still prepared for death,

Not tied unto the world with care

Of public fame, or private breath.

Samuel Francis Smith - Amerika

Az én hazám ez itt,

szabadság földjeit

énekelem.

A föld, hol halt atyám,

zarándokok honán,

hegyek vonulatán

csilingeljen.

Én szülőföldem, te,

a nemesek földje,

szerelmesem.

Sziklák és csermelyek,

erdők, dombok, hegyek,

szívem remeg ma meg

oly lelkesen.

Amint a lenge szél

a fák között zenél,

édes dal az.

Benne éled a nyelv,

zengje, ki lélegez,

sziklát kerülve meg

kering a hang.

Atyáink Istene,

szabadság hitese,

tiéd dalunk.

Legyen derűs e föld,

hol fénye tündökölt

erődnek mind fölött,

nagy Királyunk.

2024. január 15.

Samuel Francis Smith - AMERICA

My country, ’tis of thee,

Sweet land of liberty,

Of thee I sing;

Land where my fathers died,

Land of the Pilgrims’ pride;

From every mountain side,

Let freedom ring.

My native country, thee--

Land of the noble free--

Thy name I love;

I love thy rocks and rills,

Thy woods and templed hills;

My heart with rapture thrills,

Like that above.

Let music swell the breeze,

And ring from all the trees

Sweet freedom’s song;

Let mortal tongues awake;

Let all that breathe partake;

Let rocks their silence break--

The sound prolong.

Our fathers’ God, to Thee,

Author of liberty,

To Thee we sing:

Long may our land be bright

With freedom’s holy light:

Protect us by Thy might,

Great God, our King.

Edith M. Thomas - A zene istene

A zene istene ott kint lakik,

mi minden évszakon találkozunk,

az édes lég a szántóra ömlik,

az orgonákról egyre-másra hull.

A lágy harmónia árad egyre,

az őszi duda szava táncra hív,

a húr bizsergető pengetője

a télbe szórja szét a hangjait.

Hagyd a nádat ott a patakpartban,

s ő megtölti szél fuvallatával,

hagyd a hegedűt a titkos fákban

vágatlan, s felel druida dallal,

hagyd a búgó kagylót, hol víz folyik,

a zene istene ott kint lakik.

2024. január 14.

EDITH M. THOMAS - THE GOD OF MUSIC

The God of Music dwelleth out of doors.

All seasons through his minstrelsy we meet,

Breathing by field and covert haunting-sweet

From organ-lofts in forests old he pours:

A solemn harmony: on leafy floors

To smooth autumnal pipes he moves his feet,

Or with the tingling plectrum of the sleet

In winter keen beats out his thrilling scores.

Leave me the reed unplucked beside the stream.

And he will stoop and fill it with the breeze;

Leave me the viol’s frame in secret trees,

Unwrought, and it shall wake a druid theme;

Leave me the whispering shell on Nereid shores.

The God of Music dwelleth out of doors.

Samuel Woodworth - A régi tölgyfa vödör

Milyen kedvesek szívemnek a gyermekévek,

mikor a múlt ködéből felderengnek.

A gyümölcsös, a rét, fák vad erdejével

és mind ifjúkorom kedvelte helyek.

A széles tavacska, mellette malommal,

a híd, a sziklafal a vízeséssel,

apám hajléka, az udvarán a kúttal

és a kút fölé belógatott vödre.

A régi tölgyfa vödör, vasbordáival,

mohás vödör a kút fölébe kötve.

Azt a tölgyfa vödröt kincsként üdvözöltem,

mert délidőn, mezőről visszatérve,

benne tökéletes örömömet leltem,

tiszta, s édes volt annak minden íze.

Mily lelkesen ragadtam hevült kezemmel

és gyorsan a kavicsos fenékre hullt,

azután hamarosan csordultig telten,

emelkedett a kútból hibátlanul.

A régi tölgyfa vödör, vasbordáival,

mohás vödör a kút fölébe nyúlt.

A zöld karimáját édesen kínálta,

a kávájára állva számra hajlott.

Ízét egyetlen serlegért sem adva,

vizét oly lázasan kortyolgattam ott.

És most, távol a szeretett, régi laktól,

a bánat könnye tolul duzzadt szememre,

midőn a régmúlt regél a jó apámról,

sóhajt a vödörért, mely a kútba lóg.

A régi tölgyfa vödör, vasbordáival,

mohás vödör a kút fölébe lóg.

2024. január 13.

SAMUEL WOODWORTH - THE OLD OAKEN BUCKET

How dear to this heart are the scenes of my childhood,

When fond recollection presents them to view!

The orchard, the meadow, the deep-tangled wild-wood,

And every loved spot which my infancy knew!

The wide-spreading pond, and the mill that stood by it,

The bridge, and the rock where the cataract fell,

The cot of my father, the dairy-house nigh it,

And e’en the rude bucket that hung in the well--

The old oaken bucket, the iron-bound bucket,

The moss-covered bucket which hung in the well.

That moss-covered vessel I hailed as a treasure,

For often at noon, when returned from the field,

I found it the source of an exquisite pleasure,

The purest and sweetest that nature can yield.

How ardent I seized it, with hands that were glowing,

And quick to the white-pebbled bottom it fell;

Then soon, with the emblem of truth overflowing,

And dripping with coolness, it rose from the well--

The old oaken bucket, the iron-bound bucket,

The moss-covered bucket arose from the well.

How sweet from the green mossy brim to receive it

As poised on the curb it inclined to my lips!

Not a full blushing goblet could tempt me to leave it,

The brightest that beauty or revelry sips.

And now, far removed from the loved habitation,

The tear of regret will intrusively swell.

As fancy reverts to my father’s plantation,

And sighs for the bucket that hangs in the well--

The old oaken bucket, the iron-bound bucket,

The moss-covered bucket that hangs in the well!

Samuel Rogers - Óhaj

Legyen a dombon egy hajlék,

ahol méhek zümmögjenek,

egy patak, mi malmot hajt még,

ahol időmet tölthetem.

Fecskével nádtetőm alatt,

agyagból épített fészkén,

zarándok nyissa ajtómat,

jó falattal üdvözölném.

Tornácomon repkény fusson,

körötte harmatos virág,

rokkánál Lucy daloljon,

viselve kis kötényruhát.

Falunk temploma a fák közt,

hol mi hűséget fogadtunk,

s amint a víg szellő köröz,

tornya a mennybe mutasson.

2024. január 12.

Samuel Rogers - A WISH

Mine be a cot beside the hill;

A bee-hive’s hum shall soothe my ear;

A willowy brook that turns a mill

With many a fall shall linger near.

The swallow, oft, beneath my thatch

Shall twitter from her clay-built nest;

Oft shall the pilgrim lift the latch,

And share my meal, a welcome guest.

Around my ivied porch shall spring

Each fragrant flower that drinks the dew;

And Lucy, at her wheel, shall sing

In russet gown and apron blue.

The village church among the trees,

Where first our marriage-vows were given,

With merry peals shall swell the breeze

And point with taper spire to Heaven.

Henry W. Longfellow - Az élet zsoltára

Ne mondd nekem oly gyászosan,

az élet üres álom!

Halott a lélek, nem fogan,

nem az, aminek látod.

A lét való! A lét komoly!

A sírhalom nem a célja,

porból vagy és leszel majd por,

de lelked szárnyal újra.

Nem élvezet, nem bánat az,

végzetünk csupán ez út,

de tenni kell azért, holnap

több legyünk, mi máma múlt.

A létidő igen rövid,

bár szívünk bátor, szilárd,

mégis az ütemet verik

gyászindulónkra már.

A terjedelmes harcmezőn

a sors mikor táboroz,

ne legyetek bamba fők!

A hős az, ki győzni fog!!

Ne bízd a kellemes jövőt,

temesse holtait a múlt!

Cselekedj most, mutass erőt!

Szívedben istened vidul!

A nagyszerűk mutatnak ím,

fennkölt életet nekünk,

nyomunkat ottfelejtjük mind,

ahol homokba lépkedünk.

A lábnyomunk talán egy más,

fennkölt lét felé vezet,

ahol egy hajótörött társ

újra bátorságot vesz.

Álljunk hát talpra és tegyünk

szívvel mindent a sorsért,

elérve és folytatva hűn,

dolgozzunk a reményért.

2024. január 11.

HENRY W. LONGFELLOW - A PSALM OF LIFE

Tell me not, in mournful numbers,

Life is but an empty dream!--

For the soul is dead that slumbers,

And things are not what they seem.

Life is real! Life is earnest!

And the grave is not its goal;

Dust thou art, to dust returnest,

Was not spoken of the soul.

Not enjoyment, and not sorrow,

Is our destined end or way;

But to act, that each to-morrow

Find us farther than to-day.

Art is long, and Time is fleeting,

And our hearts, though stout and brave,

Still, like muffled drums, are beating

Funeral marches to the grave.

In the world’s broad field of battle,

In the bivouac of Life,

Be not like dumb, driven cattle!

Be a hero in the strife!

Trust no Future, howe’er pleasant!

Let the dead Past bury its dead!

Act,--act in the living Present!

Heart within, and God o’erhead!

Lives of great men all remind us

We can make our lives sublime,

And, departing, leave behind us

Footprints on the sands of time;

Footprints, that perhaps another,

Sailing o’er life’s solemn main,

A forlorn and shipwrecked brother,

Seeing, shall take heart again.

Let us, then, be up and doing,

With a heart for any fate;

Still achieving, still pursuing,

Learn to labour and to wait.

Thomas Moore - A nyár utolsó rózsája

Utolsó nyári rózsa

egyedül nyílik,

már valamennyi társa

halványlón tűnik,

nincs hasonló virág már,

nincs se bimbaja,

hogy égje pirulását,

csak a sóhaja.

Nem hagylak el, magányos,

hiába sorvadsz,

hol társaid pihennek,

menj, velük alhatsz.

Így kedvesem, szétszórom

szirmod az ágyban,

hogy kerti társaid közt

feküdj halottan.

Nemsoká követhetem,

barátim fogynak,

szerelmek bűvköréből

gyöngyszemek hullnak.

Igaz szívek repednek,

múlnak kedvesek,

rút világ, ki maradna

egyedül veled?

2024. január 10.

THOMAS MOORE - THE LAST ROSE OF SUMMER

Tis the last rose of summer

Left blooming alone;

All her lovely companions

Are faded and gone;

No flower of her kindred,

No rose-bud is nigh,

To reflect back her blushes,

Or give sigh for sigh.

I’ll not leave thee, thou lone one!

To pine on the stem;

Since the lovely are sleeping,

Go, sleep thou with them.

Thus kindly I scatter

Thy leaves o’er the bed

Where thy mates of the garden

Lie scentless and dead.

So soon may I follow,

When friendships decay,

And from Love’s shining circle

The gems drop away.

When true hearts lie withered,

And fond ones are flown,

O! who would inhabit

This bleak world alone?

Henry Holcomb Bennett – A zászló elhalad

Kalapot le!

Itt jön már, emberek,

kürt harsan és egy dob pereg,

egy színvillanás az ég alatt,

Kalapot le!

S a zászló elhalad!

Kék, karmazsin, s fehér ragyog,

miként a rendezett sorok.

Kalapot le!

Előttünk színeikkel,

de több, mint a zászló halad el.

Nagy ütközetek és csaták,

megvédte népünk államát,

szenvedés, süllyedő hajók,

és éljenezve haldoklók.

Bőség és béke évei,

e föld remek gyümölcsei;

Igazság, jog és törvény,

méltóság és dicső erény.

E nemzet jele oly erős,

megóvja népét, mint a hős,

önérzet, dicsfény, becsület

él-hal színében mind felett.

Kalapot le!

Itt jön már, emberek,

kürt harsan és egy dob pereg.

A hű szívek dobogjanak!

Kalapot le!

S a zászló elhalad!

2024. január 9.

Henry Holcomb Bennett - The Flag Goes By

Hats off!

Along the street there comes

A blare of bugles, a ruffle of drums,

A flash of colour beneath the sky:

Hats off!

The flag is passing by!

Blue and crimson and white it shines

Over the steel-tipped, ordered lines.

Hats off!

The colours before us fly;

But more than the flag is passing by.

Sea-fights and land-fights, grim and great,

Fought to make and to save the State:

Weary marches and sinking ships;

Cheers of victory on dying lips;

Days of plenty and years of peace;

March of a strong land’s swift increase;

Equal justice, right, and law,

Stately honour and reverend awe;

Sign of a nation, great and strong

Toward her people from foreign wrong:

Pride and glory and honour,--all

Live in the colours to stand or fall.

Hats off!

Along the street there comes

A blare of bugles, a ruffle of drums;

And loyal hearts are beating high:

Hats off!

The flag is passing by!

Rudyard Kipling - A Posta

India császárnőjének nevében utat törj,

ó, Dzsungel Urai, bármerre is jártok,

a nap végére izgatott az erdő,

és mi leveleket várunk hazulról.

Pihenni tér a rabló és a tigris már,

a császárné nevében csak a Posta jár.

Harangcsilingeléssel jő meg alkonyatkor,

amint a dombra tartó útra fordul,

táskák a hátán, kendő alatt az orr,

övébe tűzve postajegy virul.

„Feladva, ott, ahol vasúti posta jár,

két zsákot kézbesít a Posta-futár.”

Megáradó patak? Gázolva, úszva csak.

Eső mosta utak? Sziklára mászva, hogyha kell.

Vihar kiáltja rá, hogy „Állj!”? De rá az se hat.

A szolgálat kudarcot nem fogadhat el.

Amíg a lélegzet az ajkain ki- és beszáll,

addig a császárné nevében a Posta jár.

Virágtól tölgyig, tölgytől a fenyőig,

síktól hegyvidékig, hegygerincig onnan,

rizsföldtől sziklaszirtig, majd a hegytetőig

feszíti mellkasa, s repül szandálosan.

A vasúttól a mély szakadékon át

az éjben is szalad a Posta tovább.

Olykor-olykor egy kátyú van az úton,

harang csilingelése mégis hallik.

Olykor pedig az ég jelez morajlón,

a világ felébred és a felhő izzik,

de mert a Nap vigyáz a jégesőre,

a Posta jár a császárné nevében.

2024. január 8.

RUDYARD KIPLING - THE OVERLAND-MAIL

In the name of the Empress of India, make way,

O Lords of the Jungle wherever you roam,

The woods are astir at the close of the day--

We exiles are waiting for letters from Home--

Let the robber retreat; let the tiger turn tail,

In the name of the Empress the Overland-Mail!

With a jingle of bells as the dusk gathers in,

He turns to the foot-path that leads up the hill--

The bags on his back, and a cloth round his chin,

And, tucked in his belt, the Post-Office bill;--

“Despatched on this date, as received by the rail,

_Per_ runner, two bags of the Overland-Mail.”

Is the torrent in spate? He must ford it or swim.

Has the rain wrecked the road? He must climb by the cliff.

Does the tempest cry “Halt”? What are tempests to him?

The service admits not a “but” or an “if”;

While the breath’s in his mouth, he must bear without fail,

In the name of the Empress the Overland-Mail.

From aloe to rose-oak, from rose-oak to fir,

From level to upland, from upland to crest,

From rice-field to rock-ridge, from rock-ridge to spur,

Fly the soft-sandalled feet, strains the brawny brown chest.

From rail to ravine--to the peak from the vale--

Up, up through the night goes the Overland-Mail.

There’s a speck on the hillside, a dot on the road--

A jingle of bells on the foot-path below--

There’s a scuffle above in the monkeys’ abode--

The world is awake, and the clouds are aglow--

For the great Sun himself must attend to the hail;--

In the name of the Empress the Overland-Mail.

Joaquin Miller - Kolumbusz

Mögötte volt Azori partja

és Herkulesnek kapui,

előtte vad hullám taréja,

nem láthatók a partjai.

Az első tiszt imára térdel,

mert eltűntek a csillagok;

„Szólj hozzánk admirális kérlek!

Miért mondod, vitorlázzatok?”

„Az embereim egyre fogynak,

gyengülnek és betegszenek.”

A tiszt merengve otthonára

gondolt a sós hullám felett.

„Mit mondjak, bátor admirális,

ha reggel is csak a vizet

látjuk, s e táncoló hajót?”

„Tovább, vitorlázzatok!”

Vitorláztak tovább a szélben,

amíg a sápadt tiszt így szólt:

„Ó, vajon tudja-e az Isten,

nemsoká minden ember holt.

E szelek oly vadul cikáznak,

mintha Istenük se volna tán,

szólj admirálisom hajónknak!”

Szólt: „Vitorlázz tovább!”

Vitorláztak, s így szólt a jó tiszt:

„E vad óceán ma éjjel

kitátja ránk az ajkait,

és belénk harapna kéjjel.

Admirális, csak annyit mondjon,

mi lesz, ha reményünk elfogyott?”

Átlépve ő e szavakon:

„Tovább, vitorlázzatok!”

És a tiszt sápadtan kitartott,

amint ráborult a sötét,

a legsötétebb éj! Majd egy folt…

Egy fény! Egy fény! Egy fény! Egy fény!

Csillagos zászlóként egyre nőtt!

Új hajnallá nőtte ki magát,

új világot nyert az éj mögött

a jelszava: Tovább!

2023. december 19.

JOAQUIN MILLER - COLUMBUS

Behind him lay the gray Azores,

Behind the gates of Hercules;

Before him not the ghost of shores,

Before him only shoreless seas.

The good mate said: “Now must we pray,

For lo! the very stars are gone;

Speak, Admiral, what shall I say?”

“Why say, sail on! and on!”

“My men grow mut’nous day by day;

My men grow ghastly wan and weak.”

The stout mate thought of home; a spray

Of salt wave wash’d his swarthy cheek.

“What shall I say, brave Admiral,

If we sight naught but seas at dawn?”

“Why, you shall say, at break of day:

‘Sail on! sail on! and on!’”

They sailed and sailed, as winds might blow,

Until at last the blanch’d mate said;

“Why, now, not even God would know

Should I and all my men fall dead.

These very winds forget their way,

For God from these dread seas is gone.

Now speak, brave Admiral, and say----”

He said: “Sail on! and on!”

They sailed, they sailed, then spoke his mate:

“This mad sea shows his teeth to-night,

He curls his lip, he lies in wait,

With lifted teeth as if to bite!

Brave Admiral, say but one word;

What shall we do when hope is gone?”

The words leaped as a leaping sword:

“Sail on! sail on! and on!”

Then, pale and worn, he kept his deck,

And thro’ the darkness peered that night.

Ah, darkest night! and then a speck,--

A light! a light! a light! a light!

It grew--a star-lit flag unfurled!

It grew to be Time’s burst of dawn;

He gained a world! he gave that world

Its watch-word: „On! and on!”

Alfred Tennyson - Az Óév halála

Egészen térdig ér a hó,

a téli szél fáradtan fú:

a templomunk harangja szól,

szavad maradjon suttogó,

az óév haldokolva múl.

Óév, nem halhatsz meg,

készséges és meleg szíved

oly éltetőn ölelgetett,

Óév, nem halsz ma meg.

Haldoklik és nem mozdul,

nem fogja a hajnalt látni.

Nincs élete az éjen túl.

Barátot, szerelmet adott csak úgy,

s az újév lám el fogja venni.

Óév, most ne menj el,

olyan régóta vagy velünk,

öröm, mit megadtál nekünk,

Óév, még ne menj el.

Színültig töltve a pohár,

vidámabb évünk nem lehet.

Szemeid homályosak már,

ellened halálodra vár,

barátom, nem mehetsz.

Óév, nem halhatsz most,

lelkünk veled sír és nevet,

a felem halna meg veled,

ha meg kéne halnod.

Bár tréfákkal voltál tele,

de mind e tréfa véget ér.

ha látni, amint halsz bele,

amint utódod ér ide,

közelg halálodért.

A sors ilyen kemény.

Az éj hideg, de csillagos,

az újév boldog és zajos,

miatta nincs remény.

Nehéz a lég a hó felett,

kakas kiált az ég felé,

az éj merészen illeget

tücsökzenére fényeket,

már nemsoká éjfél.

Ha múlsz, kezed fogom.

Semmi sem drága, ha kéred,

mondd, hogy mit tehetek érted?

Szólalj meg, vén barátom.

Az arca sápatag, sovány.

Sajnos íme, elment.

Szemét lecsukva látja ám

ki lép ki teste ajtaján

s vár sorára szemben,

ajtaján a hóban.

Egy új láb lép a padlón, barátom,

új arc néz az ajtóból, barátom,

új arc az ajtóban.

2023. december 16.

ALFRED TENNYSON - THE DEATH OF THE OLD YEAR

Full knee-deep lies the winter snow,

And the winter winds are wearily sighing:

Toll ye the church-bell sad and slow,

And tread softly and speak low,

For the old year lies a-dying.

Old year, you must not die;

You came to us so readily,

You lived with us so steadily,

Old year, you shall not die.

He lieth still: he doth not move:

He will not see the dawn of day.

He hath no other life above.

He gave me a friend, and a true true-love,

And the New-year will take ’em away.

Old year, you must not go;

So long as you have been with us,

Such joy as you have seen with us,

Old year, you shall not go.

He froth’d his bumpers to the brim;

A jollier year we shall not see.

But tho’ his eyes are waxing dim,

And tho’ his foes speak ill of him,

He was a friend to me.

Old year, you shall not die;

We did so laugh and cry with you,

I’ve half a mind to die with you,

Old year, if you must die.

He was full of joke and jest,

But all his merry quips are o’er.

To see him die, across the waste

His son and heir doth ride post-haste,

But he’ll be dead before.

Every one for his own.

The night is starry and cold, my friend,

And the New-year blithe and bold, my friend,

Comes up to take his own.

How hard he breathes! over the snow

I heard just now the crowing cock.

The shadows flicker to and fro:

The cricket chirps: the light burns low:

’Tis nearly twelve o’clock.

Shake hands, before you die.

Old year, we’ll dearly rue for you:

What is it we can do for you?

Speak out before you die.

His face is growing sharp and thin.

Alack! our friend is gone.

Close up his eyes: tie up his chin:

Step from the corpse, and let him in

That standeth there alone,

And waiteth at the door.

There’s a new foot on the floor, my friend,

And a new face at the door, my friend,

A new face at the door.

Epes Sargent - Élet az óceánon

Egy élet az óceán hullámán,

otthon a hullám felett,

tomboló víznek hátán,

hol mulatnak a szelek.

Mint rabmadár, úgy vágyom

az unalmas parton én

a víz után, világom

tajtékzó, vad tengerét!

Még egyszer tatra állok

gyors, sikló hajómon én:

Vitorlát bonts! – kiáltok,

s szél fut át fedélzetén.

Átszeljük a habokat,

akár egy szabad madár,

s találjuk otthonunkat,

amely a nyílt óceán.

A föld már nem látható,

a felhők gyűlni kezdnek,

legényeink, s a hajó

majd ellenáll a szélnek.

Szívünkből szól az ének,

amíg tombol a vihar,

otthonunk tengerének

hulláma minket jól tart.

2023. december 8.

EPES SARGENT - A LIFE ON THE OCEAN WAVE

A life on the ocean wave,

A home on the rolling deep,

Where the scattered waters rave,

And the winds their revels keep!

Like an eagle caged, I pine

On this dull, unchanging shore:

Oh! give me the flashing brine,

The spray and the tempest’s roar!

Once more on the deck I stand

Of my own swift-gliding craft:

Set sail! farewell to the land!

The gale follows fair abaft.

We shoot through the sparkling foam

Like an ocean-bird set free;--

Like the ocean-bird, our home

We’ll find far out on the sea.

The land is no longer in view,

The clouds have begun to frown;

But with a stout vessel and crew,

We’ll say, Let the storm come down!

And the song of our hearts shall be,

While the winds and the waters rave,

A home on the rolling sea!

A life on the ocean wave!

Alfred Tennyson - A kürtszó

E vers szól a várfalakról,

a régi havas hegytetőkről,

hol a tavakon fény fut át

és vízesés zuhog felülről.

Fújd, csak egyre fújd a kürtödet,

fújd, s a halál válaszol neked.

Halld, mily éles és mily tiszta,

a hangja távolokba száll!

Távoli sziklás hegyekből

tündérek kürtje fújdogál.

Fújd, s halld, mit felelnek a hegyek

fújd, s a halál válaszol neked.

Szerelmek haldokolnak égen

alélnak dombon, réten és hegyen,

visszhangjaink a lelkeken,

növekszenek türelmesen.

Fújd, csak egyre fújd a kürtödet,

fújd, s a halál válaszol neked.

2023. december 6.

ALFRED TENNYSON - THE BUGLE SONG

The splendour falls on castle walls

And snowy summits old in story:

The long light shakes across the lakes

And the wild cataract leaps in glory.

Blow, bugle, blow, set the wild echoes flying,

Blow, bugle; answer, echoes, dying, dying, dying.

O hark, O hear! how thin and clear,

And thinner, clearer, farther going!

O sweet and far from cliff and scar

The horns of Elfland faintly blowing!

Blow, let us hear the purple glens replying:

Blow, bugle; answer, echoes, dying, dying, dying.

O love, they die in yon rich sky,

They faint on hill or field or river:

Our echoes roll from soul to soul,

And grow forever and forever.

Blow, bugle, blow, set the wild echoes flying,

And answer, echoes, answer, dying, dying, dying.

Charles Mackay - A lét dala

Egy utazó az út porába

makkokat dobált le

és lám, az egyik gyökeret vert

és fa lett belőle.

Árnyékát szerelem kereste

esküjét fogadni,

az agg délben elégedetten

tért alá pihenni.

A pele szerette ágát, min

madarak daloltak

dicső pompával álldogált

a helyén azóta.

Egy parányi ér eltévedt

a fű, s páfrány között,

egy idegen beléivott,

hol fáradón ledőlt.

Falat emelt köré, reá

kanalát tette ki,

nem gondolt csupán arra ő,

igyon, ki vándor itt.

Újra arra járt és a kút

nyáron se száradott,

tizezer kiszáradt nyelvnek

mindig inni adott.

Egy névtelen a tömegből

napi munkája közt,

a szeretetét szórva szét

a többiek fölött,

egy suttogásra felfigyelt,

haló lélegzetet,

testvért emelt a porból fel,

mentve egy életet.

Ó, makk! Ó, ér! Ó, szeretet!

Kicsiny véletlenek!

Előbb parányik voltatok,

de naggyá lettetek.

2023. december 4.

CHARLES MACKAY - SONG OF LIFE

A traveller on a dusty road

Strewed acorns on the lea;

And one took root and sprouted up,

And grew into a tree.

Love sought its shade at evening-time,

To breathe its early vows;

And Age was pleased, in heights of noon,

To bask beneath its boughs.

The dormouse loved its dangling twigs,

The birds sweet music bore--

It stood a glory in its place,

A blessing evermore.

A little spring had lost its way

Amid the grass and fern;

A passing stranger scooped a well

Where weary men might turn.

He walled it in, and hung with care

A ladle on the brink;

He thought not of the deed he did,

But judged that Toil might drink.

He passed again; and lo! the well,

By summer never dried,

Had cooled ten thousand parchéd tongues,

And saved a life beside.

A nameless man, amid the crowd

That thronged the daily mart,

Let fall a word of hope and love,

Unstudied from the heart,

A whisper on the tumult thrown,

A transitory breath,

It raised a brother from the dust,

It saved a soul from death.

O germ! O fount! O word of love!

O thought at random cast!

Ye were but little at the first,

But mighty at the last.

William Lisle Bowles - A pillangó és a méh

Így szólt egy pillangó egyszer

a fáradozó méhnek:

„Nincs festve oly színekkel

szárnyad, mint az enyémek.”

„Szegény, hiú lény! A színek,

bár fényesek és ritkák,”

így válaszolt a lepkének,

„nem kerülöm a munkát.”

„Én fáradozom napestig

és megvetem a lustát,

tarka színed egytől egyig

nekem csupán hiúság.”

2023. december 3.

WILLIAM LISLE BOWLES - THE BUTTERFLY AND THE BEE

Methought I heard a butterfly

Say to a labouring bee:

“Thou hast no colours of the sky

On painted wings like me.”

“Poor child of vanity! those dyes,

And colours bright and rare,”

With mild reproof, the bee replies,

“Are all beneath my care.

“Content I toil from morn to eve,

And scorning idleness,

To tribes of gaudy sloth I leave

The vanity of dress.”

William Wordsworth - A szivárvány

Dobban a szívem, ha látom

a szivárvány ívét,

így volt, mikor megszülettem,

így van most a férfi létben,

így legyen, ha megöregszem,

vagy haljak én!

Férfi apja lesz a gyermek,

s ha majd a napjaim telnek,

közöttük a jámborság legyen meg.

2023. december 2.

WILLIAM WORDSWORTH - THE RAINBOW

My heart leaps up when I behold

A rainbow in the sky;

So was it when my life began,

So is it now I am a man,

So be it when I shall grow old,

Or let me die!

The child is father of the man;

And I could wish my days to be

Bound each to each by natural piety.

Alfred Tennyson - Kellemetes és lágy

Kellemetes és lágy

a tengernek szele,

gyengén fújdogálj,

nyugat felől ide!

A hullámzó víz felett szállj,

a Hold cseppenéséből válj,

fújd őt újra hozzám,

míg a kisdedemnek álmát vigyáznám.

Te csak aludj, pihenj,

atyád majd eljön hozzád,

anyád mellén pihenj,

atyád majd eljön hozzád.

Atyád eljön gyermeke bölcsőjéhez,

ezüst vitorla hajtva tér meg

az ezüst Hold alatt,

kicsim, te addig aludd ki jól magad.

2023. december 1.

ALFRED TENNYSON - SWEET AND LOW

Sweet and low, sweet and low,

Wind of the western sea,

Low, low, breathe and blow,

Wind of the western sea!

Over the rolling waters go,

Come from the dropping moon and blow,

Blow him again to me;

While my little one, while my pretty one sleeps.

Sleep and rest, sleep and rest,

Father will come to thee soon;

Rest, rest, on mother’s breast,

Father will come to thee soon;

Father will come to his babe in the nest,

Silver sails all out of the west

Under the silver moon:

Sleep, my little one, sleep, my pretty one, sleep.

Isaac Watts - A fiú, aki soha nem hazudott

Volt egyszer egy kisfiú,

göndör hajjal, jellemesen,

ki mindig igazat mondott

és nem hazudott sohasem.

S mikor iskolába indult,

kiáltozták a gyerekek:

„Ott megy a göndör hajú srác,

ki nem hazudott sohasem.”

És mindenki úgy szerette

azért, mert igazat beszélt,

hogy egész felnőtt koráig,

becsületesnek nevezték.

És amikor meghallotta,

megfordult, s kérdezte, miért,

a válasz mindig ennyi volt:

„Mert mindig igazat beszélt.”

2023. november 29.

Isaac Watts - THE BOY WHO NEVER TOLD A LIE

Once there was a little boy,

With curly hair and pleasant eye--

A boy who always told the truth,

And never, never told a lie.

And when he trotted off to school,

The children all about would cry,

“There goes the curly-headed boy--

The boy that never tells a lie.”

And everybody loved him so,

Because he always told the truth,

That every day, as he grew up,

’Twas said, “There goes the honest youth.”

And when the people that stood near

Would turn to ask the reason why,

The answer would be always this:

“Because he never tells a lie.”

Ebenezer Cobham Brewer - Apróságok

Kis cseppek a vízből,

kis homokszemek,

óceánná lesznek

ó, mi élvezet.

Így a kurta percek,

bár szerények, ám,

végtelenné lesznek

az idők során.

2023. november 27.

EBENEZER COBHAM BREWER - LITTLE THINGS

Little drops of water,

Little grains of sand,

Make the mighty ocean

And the pleasant land.

Thus the little minutes,

Humble though they be,

Make the mighty ages

Of eternity.

William Allingham - Óhaj

Csingling! Bár kankalin lehetnék,

tavasszal nyíló sárga kankalin!

Görbe ágak fölöttem,

a méh szeretne engem,

s a páfrány kúszna felfelé

a szilfán, mely királynak int!

Mégsem! Bárcsak egy szilfa lennék,

terjedelmes szilfa zöld levéllel!

A szelek perdítenék,

Nap, s Hold ékesítenék,

madár szórná az ágain

az énekét!

Ó, nem! Bárcsak vörösbegy lennék,

egy vörösbegy, ki szállhat bárhová,

erdőn, mezőn, kerten át,

és ne kérd bocsánatát,

ha a tél jéggel érkezik,

borzolja szárnyait.

Nos mondd! Hová repüljek,

hol aludjak, erdőben vagy szirten?

A nap vége, ha eljő,

megtér a tekergő,

anyja csókja édesebb

semminél nem lehet!

2023. november 17.

William Allingham - WISHING

RING-TING! I wish I were a Primrose,

A bright yellow Primrose blowing in the Spring!

The stooping boughs above me,

The wandering bee to love me,

The fern and moss to creep across,

And the Elm-tree for our king!

Nay--stay! I wish I were an Elm-tree,

A great lofty Elm-tree, with green leaves gay!

The winds would set them dancing,

The sun and moonshine glancing,

The Birds would house among the boughs,

And sweetly sing!

O--no! I wish I were a Robin,

A Robin or a little Wren, everywhere to go;

Through forest, field, or garden,

And ask no leave or pardon,

Till Winter comes with icy thumbs

To ruffle up our wing.

Well--tell! Where should I fly to,

Where go to sleep in the dark wood or dell?

Before a day was over,

Home comes the rover,

For Mother's kiss,--sweeter this

Than any other thing!

William Allingham - A macska és a kutya

Élt egy ember, egy macska és egy eb,

és az ember egy házat épített.

„Ha segíttek gondozni e házat,

egy bent, egy kint itt helyet találhat.”

Egyszerre mondták: „Én bent maradok!”

S erről fél napig vitatkoztak ott.

„Jöjj, daloljunk érte!” szólt a macska;

„Nem!” vakkantott rá az eb „Nem, soha.

Gyere, harcoljunk érte!” ugatott.

„Nem!” a macska imígyen nyávogott.

„Versenyezzünk érte! --mondta erre,

s a pálya máris ki lett jelölve.

A macska szökellt, míg az eb futott,

egymást előzve, úgy haladtak ott.

Egy kolduló, ki éppen ott lakott,

az eb lábához egy botot dobott,

és az sántultan ballagott tovább,

a macska nyerte így a nagy csatát.

Majd a koldus koldulni indult,

az ebnek lába is meggyógyult,

a ház belsejét a macska nyerte,

egérre éberen figyelve,

a kutya azóta kint maradt,

s a koldusokra ráugat.

2023. november 14.

William Allingham - THE CAT AND THE DOG

THERE once lived a Man, a Cat, and a Dog,

And the Man built a house with stone and log.

"If you'll help to take care of this house with me,

One indoors, one out, your places must be."

Said both together, "Indoors I'll stay!"

And they argued the matter for half-a-day.

"Come, let us sing for it!" purrs the Cat;

"No!" barks the Dog, "I won't do that."

"Come, let us fight for it!" growls Bow-wow;

"Nay!" says Pussy, "mee-ow, mee-ow!"

"Well, let us race for it!"--said and done.

The course is mark'd out, and away they run.

Puss bounded off; the Dog ran fast;

Quickly was Puss overtaken and pass'd;

But a Beggar who under the hedge did lie

Struck the poor Dog as he gallop'd by

A blow with his staff, and lessen'd his pace

To a limp: so Pussy won the race.

The Beggar went on his way to beg;

Dog was cured of his limping leg;

And Cat keeps the inside of the house,

Watching it well from rat and mouse,

Dog keeps the outside, ever since then,

And always barks at beggar-men.

William Allingham - Vörösbegy

Viszlát, búcsú a nyártól,

varázsa elfogyott,

a kert halványra sárgult,

szél hűti a Napot.

Rigóink hangja néma,

fecskéink messze már,

de a vörösbegy itt van,

barna kabátba jár.

Vörösbegy, ó be kedves,

vidám madárka vagy,

az éneked, de édes,

hiába jő a fagy.

Sárga, piros és narancs

levelek hullanak

és a fák, a hercegek

szelíden alszanak.

Fonnyadt körte és alma

csüng le még az ágon,

ősz mereng, őszutó van,

tél közelg e tájon.

Vörösbegy, ó be kedves,

vidám madárka vagy,

jaj neked vörösbegyem,

amott közelg a fagy.

A tücsök otthonába,

egér lyukába tér,

ha remegtetőn fütyül

az éjszakai szél.

Az ösvények fagyottak,

a hó az ágra ül,

kemény a tél sötétje

Robin hová repül?

Vörösbegy, ó be kedves,

vidám madárka vagy,

íme egy morzsa néked,

hogy egy kicsit vigadj.

2023. november 13.

William Allingham - ROBIN REDBREAST

GOOD-BYE, good-bye to Summer!

For Summer's nearly done;

The garden smiling faintly,

Cool breezes in the sun;

Our Thrushes now are silent,

Our Swallows flown away,--

But Robin's here, in coat of brown,

With ruddy breast-knot gay.

Robin, Robin Redbreast,

O Robin dear!

Robin singing sweetly

In the falling of the year.

Bright yellow, red, and orange,

The leaves come down in hosts;

The trees are Indian Princes,

But soon they'll turn to Ghosts;

The scanty pears and apples

Hang russet on the bough,

It's Autumn, Autumn, Autumn late,

'Twill soon be Winter now.

Robin, Robin Redbreast,

O Robin dear!

And welaway! my Robin,

For pinching times are near.

The fireside for the Cricket,

The wheatstack for the Mouse,

When trembling night-winds whistle

And moan all round the house;

The frosty ways like iron,

The branches plumed with snow,--

Alas! in Winter, dead and dark,

Where can poor Robin go?

Robin, Robin Redbreast,

O Robin dear,

And a crumb of bread for Robin,

His little heart to cheer.

William Allingham - Lent a parton

Ott lent, a napsütötte parton,

hol sóillatú a föld,

hol dagály emelkedik a fényben

és a hullámzás tündököl.

Ott, ahol a gyermekek fürödnek,

futnak a habok között.

Ott, hol tejfehér hajók repülnek

a zafír-öböl fölött,

vitorláik dagadva a jó széllel

büszkén tartják útjukat.

Ott, hol a hálók száradnak a füvön,

és mellette halászok alszanak

a meleg kék ég sátra alatt,

hol halk aranyhullámok éneklik

altatódalukat.

II.

Ott lent, hol a viharos partot

morduló tenger gyötör,

hulláma tépi a sziklaszirtet,

mint a farkas, úgy üvölt.

Ott, hol a habok mérgesen zúgnak

sikoltón összegömbölyödve.

Ott, hol barna roncsokat dobálnak

tört árbócrúd fölébe,

ahol hajók futnak zátonyokra,

deszkáik szórva szét a parton.

Ott, hol pala, s szalma száll a szélben,

és egy házikó remegve áll,

egy tengerész ara szomorkodik,

hallgatva szél és víz zúgását,

és hullanak a könnyei.

2023. november 12.

William Allingham - DOWN ON THE SHORE

DOWN on the shore, on the sunny shore!

Where the salt smell cheers the land;

Where the tide moves bright under boundless light,

And the surge on the glittering strand;

Where the children wade in the shallow pools,

Or run from the froth in play;

While the swift little boats with milk-white wings

Are crossing the sapphire bay,

And the ship in full sail, with a fortunate gale

Holds proudly on her way;

Where the nets are spread on the grass to dry,

And asleep, hard by, the fishermen lie,

Under the tent of the warm blue sky,

With the hushing wave on its golden floor

To sing their lullaby.

II.

Down on the shore, on the stormy shore!

Beset by a growling sea,

Whose mad waves leap on the rocky steep

Like wolves up a traveller's tree:

Where the foam flies wide, and an angry blast

Blows the curlew off, with a screech;

Where the brown sea-wrack, torn up by the roots,

Is flung out of fishes' reach;

And the tall ship rolls on the hidden shoals,

And scatters her planks on the beach;

Where slate and straw through the village spin,

And a cottage fronts the fiercest din

With a sailor's wife sitting sad within,

Hearkening the wind and the water's roar,

Till at last her tears begin.

William Allingham - Évszakok

Tavasszal az erdőn,

nyáron tengerén,

ősszel a hegyek közt,

de télen csak én.

Mily vígak az ágak

telve rügyekkel,

kankalin virágok

erdőbe gyűlnek,

ott minden kizöldül,

hol madár dalol!

Lelkem erdőt kerül,

tavaszt barangol.

Mily csodás a tenger,

hulláma szépen,

lágyan kereng el,

csillan fehéren!

Vitorlák szállnak,

a sirály elrepül,

aranyra váltan

a nyári nap hevül.

Ó, büszke, nagy hegyek

lent hagyva földet,

lejtőitek teltek,

hangát ölelnek.

A vízesésen át

habok lezúgnak,

lent az őszi síkság

ködébe bújnak.

Ó, szél, ez itt a tél?

Igen, újra itt,

hó takarta réten

a jég uralkodik.

A nap rövid lett,

de tűzfénye hosszú,

korcsolyázva telt

napunk, s daloltunk.

Tavasszal az erdőn,

nyáron tengerén,

ősszel a hegyek közt,

és a tél be szép.

2023. november 11.

William Allingham - SEASONS

IN Spring-time, the Forest,

In Summer, the Sea,

In Autumn, the Mountains,

In Winter,--ah me!

How gay, the old branches

A-swarm with new buds,

The primrose and bluebell

Fresh-blown in the woods,

All green things unfolding,

Where merry birds sing!

I love in the Woodlands

To wander in Spring.

What joy, when the Sea-waves,

In mirth and in might,

Spread purple in shadow,

Flash white into light!

The gale fills the sail,

And the gull flies away;

In crimson and gold

Sets the long Summer Day.

O pride! on the Mountains

To leave earth below;

The great slopes of heather,

One broad purple glow;

The loud-roaring torrent

Leaps, bound after bound,

To plains of gold Autumn,

With mist creeping round

Ah, Wind, is it Winter?

Yes, Winter is here;

With snow on the meadow,

And ice on the mere.

The daylight is short,

But the firelight is long;

Our skating's good sport;

Then story and song.

In Spring-time, the Forest,

In Summer, the Sea,

In Autumn, the Mountains,--

And Winter has glee.

William Allingham - Láttam egy madárkát szállni

Láttam egy madárkát szállva,

vidáman csicsergni.

„Kinek énekelsz, Madárka?”

„Neked, kedves Amy.”

„Édes az éneked.” – én így.

„Ideje fizetni,

adj kenyeredből morzsányit,

s egy mosolyt is Amy.”

„Csupán parányi kis mosolyt,

fáj szomorgva látni!

Köszönöm.” - s távozón így szólt:

„Jól van, kedves Amy!”

2023. november 10.

William Allingham - I SAW A LITTLE BIRDIE FLY

I SAW a little Birdie fly,

Merrily piping came he;

"Whom d'ye sing to, Bird?" said I;

"Sing? I sing to Amy!"

"Very sweet you sing," I said;

"Then," quoth he, "to pay me,

Give one little crumb of bread,

A little smile from Amy."

"Just," he sings, "one little smile;

O, a frown would slay me!

Thanks, and now I'm gone awhile,--

Fare-you-well, dear Amy!"

William Allingham - Szeretlek, kedves

Szeretlek, kedves, szeretlek,

hogy mennyire, el sem hiszed!

Akárha én

pillangóként

körötted libegnék, kedvesem.

Már messziről csodáltalak,

nem rejthet el semmilyen kalap,

ha lennék madár,

ki válladra száll,

dalom egész nap veled marad.

Ha távol vagy, hiányzol nekem,

de most megcsókollak, kedvesem,

könyörgöm fogadd

dobbanásomat,

és ezzel szerelmetes hevem!

2023. november 8.

William Allingham - I LOVE YOU, DEAR

I LOVE you, Dear, I love you, Dear,

You can't think how I love you, Dear!

Supposing I

Were a Butterfly,

I'd waver around and above you, Dear.

A long way off I spied you, Dear,

No bonnet or hat could hide you, Dear,

If I were a Bird,

Believe my word,

I'd sing every day beside you, Dear.

When you're away I miss you, Dear,

And now you're here I'll kiss you, Dear,

And beg you will take

This flow'r for my sake,

And my love along with this, you Dear!

William Allingham - Amy Margaret

Amy Margaret öt éves,

az aranyhaja be selymes,

vagy húszezerszer kedvesebb

az óaranynál Margaret.

Amy Margaret barátként

korona vagy díszes gallér?

Vagy tán százszorszép a nyárban?

Melyik vagy valóra váltan?

Egy barát, egy százszorszép, gyöngy;

egy kedves, értékes, szép hölgy,

bár forog a világ veled,

maradj csak Amy Margaret!

2023. november 7.

William Allingham - AMY MARGARET

AMY MARGARET'S five years old,

Amy Margaret's hair is gold,

Dearer twenty-thousand-fold

Than gold, is Amy Margaret.

"Amy" is friend, is "Margaret"

The pearl for crown or carkanet?

Or peeping daisy, Summer's pet?

Which are you, Amy Margaret?

A friend, a daisy, and a pearl;

A kindly, simple, precious girl,--

Such, howsoe'er the world may twirl,

Be ever,--Amy Margaret!

William Allingham - A tündérkirály

„Öreg király ül

fenn a dombon,

oly öreg és szürke most,

elméje bomlón.”

A király öreg volt.

Boszorkánnyal találkozott.

„Aha, király!” így idéz,

„Öreg vagy, amint én.”

„Nem én!” felel,

„Nem oly öreg, hidd el.”

Koronát levéve

lehajolt eléje,

a kora túl magas

hordani, súlya nagy.

Amaz szólt „Add ide!”

s fejére feltette.

Rögtön elsüllyedt,

nem is látták többet.

És csendültek dalok,

megfiatalodott.

Koronája virágfont,

s otthona erdő volt.

2023. november 3.

William Allingham - THE FAIRY KING

"High on the hill-top

The old King sits;

He is now so old and gray

He's nigh lost his wits."

THE Fairy King was old.

He met the Witch of the Wold.

"Ah ha, King!" quoth she,

"Now thou art old like me."

"Nay, Witch!" quoth he,

"I am not old like thee."

The King took off his crown,

It almost bent him down;

His age was too great

To carry such a weight.

"Give it here!" she said,

And clapt it on her head.

Crown sank to ground;

The Witch no more was found.

Then sweet spring-songs were sung,

The Fairy King grew young,

His crown was made of flowers,

He lived in woods and bowers.

Edgar Allan Poe - Álom az álomban

Homlokodra csókom vedd!

És most elválva tőled,

hadd valljam én be néked,

nem tévedsz túl nagyot,

a múlt csak álom volt.

Remény, s a pillanat

letűnt seperc alatt,

csak látomás volt talán

vagy mégsem álmaim falán?

Minden, mi látható,

csak álom, nem való.

Állok a förgetegben ím,

hullám gyötörte partjain,

kezemben homokszemek,

nézem amint pereg

ujjaimon között a mélybe,

miközben sírok egyre!

Istenem! Nem értem,

ehhez csekély a létem?

Egy sem marad meg nekem,

a hullám könyörtelen.

Minden, mi látható,

csak álom, nem való?

2023. október 21.

Edgar Allan Poe - A Dream Within A Dream

Take this kiss upon the brow!

And, in parting from you now,

Thus much let me avow-

You are not wrong, who deem

That my days have been a dream;

Yet if hope has flown away

In a night, or in a day,

In a vision, or in none,

Is it therefore the less gone?

All that we see or seem

Is but a dream within a dream.

I stand amid the roar

Of a surf-tormented shore,

And I hold within my hand

Grains of the golden sand-

How few! yet how they creep

Through my fingers to the deep,

While I weep- while I weep!

O God! can I not grasp

Them with a tighter clasp?

O God! can I not save

One from the pitiless wave?

Is all that we see or seem

But a dream within a dream?

Mary Elizabeth Frye - Síromnál ne könnyezzetek

Síromnál ne könnyezzetek,

nem ott vagyok, én létezek.

Én már ezernyi szél vagyok,

gyémántos csillogás havon,

napfény az érett gabonán,

szelíd eső az ősz nyomán.

Ha reggel felülsz az ágyon,

én vagyok a gyorsulásod,

madarak közt repülésed,

csillagok, mik éjben égnek.

A síromnál ne sírjatok,

Nem haltam meg, nem vagyok ott.

2023. október 9.

Mary Elizabeth Frye - Do Not Stand At My Grave And Weep

Do not stand at my grave and weep

I am not there. I do not sleep.

I am a thousand winds that blow.

I am the diamond glints on snow.

I am the sunlight on ripened grain.

I am the gentle autumn rain.

When you awaken in the morning’s hush

I am the swift uplifting rush

Of quiet birds in circled flight.

I am the soft stars that shine at night.

Do not stand at my grave and cry;

I am not there. I did not die.

Joyce Kilmer - Fák

Meglátni nem fogom soha,

egy vers olyan, akár a fa.

Egy fa, mely gyökeret ereszt,

a föld nedvéből élni vesz.

Egy fa, amely Istenre néz,

imára tartja levelét.

Egy fa, mely nyáron enyhet ad

haján vörösbegy fészket rak.

Akinek keblén hó telelt,

kire meghitt eső esett.

Bolondként írok verseket,

de fát csupán Isten teremt.

2023. október 9.

Joyce Kilmer – Trees

I think that I shall never see

A poem lovely as a tree.

A tree whose hungry mouth is prest

Against the earth’s sweet flowing breast;

A tree that looks at God all day,

And lifts her leafy arms to pray;

A tree that may in summer wear

A nest of robins in her hair;

Upon whose bosom snow has lain;

Who intimately lives with rain.

Poems are made by fools like me,

But only God can make a tree.

Langston Hughes - Álmok

Óvd álmaid,

mert, ha vesznek,

a lét halott madár,

nem repülhet.

Óvd álmaid,

mert, ha múlnak,

a lét kopár mező,

csupán hó, s fagy.

2023. október 9.

Langston Hughes - Dreams

Hold fast to dreams

For if dreams die

Life is a broken-winged bird

That cannot fly.

Hold fast to dreams

For when dreams go

Life is a barren field

Frozen with snow.

Robert Frost - Tűz és jég

Vélik, e világ tűzbe vész,

más szerint jégben.

Abból, amiként a vágyam ég,

úgy én hajlanék a tűz felé.

De ha kétféleképp veszne el,

a gyűlöletről sokat tudok,

azt mondom olvadjon hát a jég,

s ha olvadott,

az is elég.

2023. október 9.

Robert Frost – Fire And Ice

Some say the world will end in fire,

Some say in ice.

From what I’ve tasted of desire

I hold with those who favor fire.

But if it had to perish twice,

I think I know enough of hate

To say that for destruction ice

Is also great

And would suffice.

John Henry Newman - Égi fény, vezess

Vezess, te égi fény a homályban,

vezess engem,

az éj sötét, honom távolában

vezess engem.

Tartsd a lábam, nem kérem, hogy lássam

a jövőt, egy lépés csak a vágyam.

Nem kértem, érte nem remegtem, hogy

hogy vezessen,

mert választani szerettem, de most

már vezessen.

A napsütés a félelmek ellen

vezérelt feledett éveimben.

Fényed oly sokáig áldott, tudom

vezetni fog

özönvízen és az ingoványon,

az éj osont,

és reggel azok az angyalarcok

mosolygnak, miket szívemben tartok.

2023. október 3.

John Henry Newman - LEAD, KINDLY LIGHT

Lead, kindly Light, amid th' encircling gloom,

Lead Thou me on,

The night is dark, and I am far from home,

Lead Thou me on.

Keep Thou my feet; I do not ask to see

The distant scene; one step enough for me.

I was not ever thus, nor prayed that Thou

Shouldst lead me on;

I loved to choose and see my path; but now

Lead Thou me on.

I loved the garish day; and, spite of fears,

Pride ruled my will: remember not past years.

So long Thy power hath blest me, sure it still

Will lead me on

O'er moor and fen, o'er crag and torrent, till

The night is gone,

And with the morn those angel faces smile,

Which I have loved long since, and lost a while.

John Howard Payne - Otthon, édes otthon!

Fényűző gyönyörben barangolhatunk el,

bár szerény az otthonunk, de nincs olyan hely,

hol az ég varázsa megszentelne minket,

nem lelsz oly helyet bárhol is keresheted.

Otthon! Édes otthon!

Oly helyed nem lehet neked, mint az otthon!

Száműzve otthonról nem kápráztat pompa,

hadd térjek vissza nádfedeles lakomba!

Hol hívásomra madarak énekelnek,

add meg nekem, hisz csupán a béke kellhet!

Otthon! Édes otthon!

Oly helyed nem lehet neked, mint az otthon!

Milyen édes ülni egy apa mosolyánál,

ahol egy anya gondoskodása rád vár!

Barangoljanak csak mások új gyönyörbe,

de add nekem, ó, add az otthonom örökbe!

Otthon! Édes otthon!

Oly helyed nem lehet neked, mint az otthon!

Oda térek vissza gondjaimmal egyre,

ott mosolyg reám a lét vigaszra lelve.

Többé lakomból nem barangolok soha,

maradjon az szerény, szívemnek otthona.

Otthon! Édes otthon!

Oly helyed nem lehet neked, mint az otthon!

2023. szeptember 29.

JOHN HOWARD PAYNE - HOME, SWEET HOME!

Mid pleasures and palaces though we may roam,

Be it ever so humble, there's no place like home;

A charm from the sky seems to hallow us there,

Which, seek through the world, is ne'er met with elsewhere.

Home! Home! sweet, sweet Home!

There's no place like Home! there's no place like Home!

An exile from Home, splendour dazzles in vain;

O, give me my lowly thatched cottage again!

The birds singing gaily, that came at my call,--

Give me them,--and the peace of mind, dearer than all!

Home! Home! sweet, sweet Home!

There's no place like Home! there's no place like Home!

How sweet 'tis to sit 'neath a fond father's smile,

And the cares of a mother to soothe and beguile!

Let others delight 'mid new pleasures to roam,

But give me, oh, give me, the pleasures of Home!

Home! Home! sweet, sweet Home!

There's no place like Home! there's no place like Home!

To thee I'll return, overburdened with care;

The heart's dearest solace will smile on me there;

No more from that cottage again will I roam;

Be it ever so humble, there's no place like Home.

Home! Home! sweet, sweet Home!

There's no place like Home! there's no place like Home!

Edward Dyer - Elégedettség

Az én elmém egy királyság,

tökéletes, mi benne van,

annyi ott a földi hívság,

amennyit Isten elfogad.

Bár a többet is szeretném,

de nem engedé az elmém.

A tér enyém melyben élek,

nem is harácsolok sokat,

lefojtom a gőgös énem,

nekem ma nem hiányzik az.

Így győzök én, mint egy király,

elég hozzá, mit elmém áll.

Nem vidít más vesztesége,

ha nyer, rá nem neheztelek.

elmémnek nincs büszkesége,

más bánatán nem örvendek.

Nem félek ellent, s barátot,

a létet sem, ha halált hoz.

Kincsem a test és a szellem,

a tiszta lelkiismeret,

senkit meg nem vesztegetek,

és nem is támadok sosem.

Így élek és így halok majd,

remélem más is erre hajt!

2023. szeptember 28.

EDWARD DYER - CONTENTMENT

My mind to me a kingdom is;

Such perfect joy therein I find

As far excels all earthly bliss

That God or Nature hath assigned;

Though much I want that most would have,

Yet still my mind forbids to crave.

Content I live; this is my stay,--

I seek no more than may suffice.

I press to bear no haughty sway;

Look, what I lack my mind supplies.

Lo, thus I triumph like a king,

Content with that my mind doth bring.

I laugh not at another's loss,

I grudge not at another's gain;

No worldly wave my mind can toss;

I brook that is another's bane.

I fear no foe, nor fawn on friend;

I loathe not life, nor dread mine end.

My wealth is health and perfect ease;

My conscience clear my chief defense;

I never seek by bribes to please

Nor by desert to give offense.

Thus do I live, thus will I die;

Would all did so as well as I!

A. L. Barbauld - Élet, nem tudom, mi vagy

Élet! Én nem tudom, mi vagy.

De egyszer majd utunk elhagy.

Mikor, miként találkoztunk,

előtted máig titkolom.

Élet! Mi együtt vagyunk rég

ha tiszta vagy felhős volt az ég.

Nehéz elválni tőled ím,

sóhajtva hullnak könnyeim.

- Akkor majd csendben ints nekem,

ha majd idődet megleled.

- Ne mondj jóéjt, - kívánj a fényeken

jó reggelt nekem.

2023. szeptember 25.

A. L. Barbauld - LIFE, I KNOW NOT WHAT THOU ART

Life! I know not what thou art.

But know that thou and I must part;

And when, or how, or where we met,

I own to me's a secret yet.

Life! we've been long together

Through pleasant and through cloudy weather;

Tis hard to part when friends are dear--

Perhaps 'twill cost a sigh, a tear;

--Then steal away, give little warning,

Choose thine own time;

Say not Good Night,--but in some brighter clime

Bid me Good Morning.

Charles Kingsley - Dee homokja

„Ó, Mary, hívd haza marháink,

hívd haza marháink,

Dee homokjain lent.”

A szél vadul söpört a habjain,

és ő egyedül ment.

A dagály elöntötte a partot,

és mindenütt homok,

köröskörül homok,

ameddig szem ellát.

A gomolygó köd takart mindent ott,

és haza nem talált.

Ó, ez hínár, hal, vagy az ő haja,

az ő aranyhaja,

halott leány haja,

a hálónk fölött?

Nem volt talán ilyen fonat soha

Dee karói között.

Hazaevezték a hullámokon,

a kegyetlen habon,

a felfaló habon,

és a sírjába rakták.

Máig hallani, hogy hívja folyton

haza a sok marhát.

2023. szeptember 23.

Charles Kingsley - THE SANDS OF DEE

"O Mary, go and call the cattle home,

And call the cattle home,

Across the sands of Dee."

The western wind was wild and dark with foam

And all alone went she.

The western tide crept up along the sand,

And o'er and o'er the sand,

And round and round the sand,

As far as eye could see.

The rolling mist came down and hid the land;

And never home came she.

Oh! is it weed, or fish, or floating hair,--

A tress of golden hair,

A drownèd maiden's hair,

Above the nets at sea?

Was never salmon yet that shone so fair

Among the stakes on Dee.

They rowed her in across the rolling foam,

The cruel crawling foam,

The cruel hungry foam,

To her grave beside the sea.

But still the boatmen hear her call the cattle home

Across the sands of Dee.

Alfred Tennyson - A patak

Csak áramlok és fecsegek

a széles folyó felé,

jöhetnek ott az emberek,

én nem lankadok belé.

Hullámaim között kering,

egy hulló virágszirom,

emitt egy pisztráng kacsint,

amott egy szürke forog.

Futok füves gyepek között,

mogyoróbokrok alatt,

és nefelejcsek mögött,

mik a szívnek nyílanak.

Fecskék között ficánkolok,

és nézem a röptüket,

visszatükrözöm a Napot

a hullámhegyeimen.

Morajlok csillagok alatt,

bozótos cserjéken át,

mosom murvás partomat

zsázsáim között tovább.

Majd áramolva indulok

a széles folyóm felé,

jöhetnek ott az emberek,

én nem lankadok belé.

2023. szeptember 21.

Alfred Tennyson - THE BROOK

I chatter, chatter, as I flow

To join the brimming river;

For men may come and men may go,

But I go on forever.

I wind about, and in and out,

With here a blossom sailing,

And here and there a lusty trout,

And here and there a grayling.

I steal by lawns and grassy plots,

I slide by hazel covers;

I move the sweet forget-me-nots

That grow for happy lovers.

I slip, I slide, I gloom, I glance,

Among my skimming swallows;

I make the netted sunbeams dance

Against my sandy shallows.

I murmur under moon and stars

In brambly wildernesses;

I linger by my shingly bars;

I loiter round my cresses.

And out again I curve and flow

To join the brimming river;

For men may come and men may go,

But I go on forever.

William Blake - Egy álom

Egyszer lent az árnyason,

angyal őrzött ágyamon,

egy hangya jól eltévedt

fűben feküdve néztem.

Zaklatott és elhagyatott

hosszú úttól fáradott

volt a sok permet között,

szívfájdítón hüppögött:

„Ó, gyermekeim! Sírtok?

Sóhajomat halljátok?

Ti most felém, ha néztek,

s hullajttok értem könnyet.”

Könnycseppet ejtve álltam

egy szentjánosbogárral,

kérdi: „Miért e könnyek,

szóljak vajon az őrnek?

Világítom az utad

míg hazafelé tartasz,

kövesd a zümmögésem,

s hazatalálsz épségben!"

2023. szeptember 10.

WILLIAM BLAKE - A DREAM

Once a dream did wave a shade

O'er my angel-guarded bed,

That an emmet lost its way

When on grass methought I lay.

Troubled, 'wildered, and forlorn,

Dark, benighted, travel-worn,

Over many a tangled spray,

All heart-broke, I heard her say:

"Oh, my children! do they cry?

Do they hear their father sigh?

Now they look abroad to see.

Now return and weep for me."

Pitying, I dropped a tear;

But I saw a glow-worm near,

Who replied, "What wailing wight

Calls the watchman of the night?

"I am set to light the ground

While the beetle goes his round.

Follow now the beetle's hum--

Little wanderer, hie thee home!"

William Wordsworth - Magányos felhőként szálltam…

Magányos felhőként szálltam

a völgyeken és dombokon,

amint tengerként alattam

nyíltak az arany nárciszok,

a tóparti fák alatt, lent,

táncolva lágyan a szélben.

Akár a fénylő csillagok

fent a végtelen Tejúton,

egy véget nem érő soron

ringtak lágyan ők a parton,

oly csodás volt a pillanat,

amint járták a táncukat.

A vízen hullámok játsztak,

de elnyomták a nárciszok,

egy költő sosem szomorghat

ilyen vidám virágokon,

nézem és nem gondolkodom,

szívem repes e műsoron.

Olykor fekszem díványomon,

eltöprengve, álmodozva,

előtűnnek szemhéjamon,

magányom árjuk karolja,

szívem éled illatukkal

és táncol a nárciszokkal.

2023. szeptember 8.

WILLIAM WORDSWORTH - I WANDERED LONELY AS A CLOUD

I wandered lonely as a cloud

That floats on high o'er vales and hills,

When all at once I saw a crowd,

A host of golden daffodils:

Beside the lake, beneath the trees,

Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine

And twinkle on the milky way,

They stretched in never-ending line

Along the margin of a bay;

Ten thousand saw I at a glance,

Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced, but they

Outdid the sparkling waves in glee:--

A poet could not but be gay

In such a jocund company;

I gazed--and gazed--but little thought

What wealth the show to me had brought.

For oft, when on my couch I lie

In vacant or in pensive mood,

They flash upon that inward eye

Which is the bliss of solitude;

And then my heart with pleasure fills,

And dances with the daffodils.

Celia Thaxter - A sárszalonka

Magányos tengerpart alatt,

egy kis sárszalonka és én,

gyűjtjük a szétszórt ágakat,

szárazat, s fehéret főként.

Hullámok nyaldossák kezünk,

dagály van és erős a szél

ahogy le-fel körözgetünk,

egy kis sárszalonka és én.

Fölöttünk mogorva felhők

kavarognak át az égen,

néma szellemet idézők

ők a fároszok tövében.

Csaknem túl a láthatáron,

gyors hajók sürögnek épp,

akárcsak mi itt a parton,

egy kis sárszalonka és én.

Nézem, ahogy szárnya libben,

hallgatom édes, bús dalát,

nem azt, mi illenék éppen,

nem a vitorlaszagatást.

Nem gondol semmi rosszra ő,

és bátran nézeget felém

barátok vagyunk, mely erős,

egy kis sárszalonka és én.

Bajtárs, ma este hol leszel,

amikor dühödt vihar dúl?

A fám oly fényesen tüzel!

A tested mily melegbe búj?

Nem féltelek, bár haragszom

a szélre sorsom zord egén,

nem vagyunk egy fiak vajon,

te, kis sárszalonka és én?

2023. szeptember 1.

Celia Thaxter - THE SANDPIPER

Across the lonely beach we flit,

One little sandpiper and I,

And fast I gather, bit by bit,

The scattered driftwood, bleached and dry.

The wild waves reach their hands for it,

The wild wind raves, the tide runs high,

As up and down the beach we flit,

One little sandpiper and I.

Above our heads the sullen clouds

Scud, black and swift, across the sky;

Like silent ghosts in misty shrouds

Stand out the white lighthouses high.

Almost as far as eye can reach

I see the close-reefed vessels fly,

As fast we flit along the beach,

One little sandpiper and I.

I watch him as he skims along,

Uttering his sweet and mournful cry;

He starts not at my fitful song,

Nor flash of fluttering drapery.

He has no thought of any wrong,

He scans me with a fearless eye;

Stanch friends are we, well tried and strong,

The little sandpiper and I.

Comrade, where wilt thou be to-night,

When the loosed storm breaks furiously?

My driftwood fire will burn so bright!

To what warm shelter canst thou fly?

I do not fear for thee, though wroth

The tempest rushes through the sky;

For are we not God's children both,

Thou, little sandpiper, and I?

Walt Whitman - Ó, kapitány, kapitányom!

Ó, kapitány, kapitányom! Utunk ma véget ért,

a hajó minden csatából győztesen visszatért,

a kikötő közel, hallani a harangokat,

ujjongva nézik, ahogy merész hajónk halad.

De fáj a szívem!

Véres a fedélzet,

hol fekszik a kapitányom,

hideg és halott.

Ó, kapitány, kapitányom! Hallgasd a harangokat,

Kelj fel, a zászlók neked lobognak, kürtök szólanak,

Neked a csokrok és a koszorúk, érted gyűl a nép,

téged akarnak látni, az arcuk érted ég

Most kapitány, te jó atya!

E kar fejed alatt!

Talán csak álom, hogy itt

a sors halálba vitt.

A kapitányom hallgat, sápadt és mozdulatlan,

karom nem érzi, szívének dobbanása hallgat.

A hajó épségben lehorgonyoz, útja véget ért,

győztesen megérkezett miért ment, a kincsekért.

Örvendnek és szól a harang,

de én csak gyászosan

járok, hol kapitányom

hideg és halott.

2023. augusztus 30.

WALT WHITMAN - O CAPTAIN! MY CAPTAIN!

O Captain! my Captain! our fearful trip is done,

The ship has weathered every rack, the prize we sought is won,

The port is near, the bells I hear, the people all exulting,

While follow eyes the steady keel, the vessel grim and daring;

But O heart! heart! heart!

O the bleeding drops of red,

Where on the deck my Captain lies,

Fallen cold and dead.

O Captain! my Captain! rise up and hear the bells;

Rise up--for you the flag is flung--for you the bugle trills,

For you bouquets and ribboned wreaths--for you the shores a-crowding,

For you they call, the swaying mass, their eager faces turning;

Here Captain! dear father!

This arm beneath your head!

It is some dream that on the deck

You've fallen cold and dead.

My Captain does not answer, his lips are pale and still,

My father does not feel my arm, he has no pulse nor will.

The ship is anchored safe and sound, its voyage closed and done,

From fearful trip the victor ship comes in with object won;

Exult O shores, and ring O bells!

But I, with mournful tread,

Walk the deck my Captain lies,

Fallen cold and dead.

Charles Dickens - A zöld borostyán

Ó, finom növény a zöldborostyán,

ahogy kúszik fel egyre

az életünknek omladékfalán,

magányosan tekergve.

A fal, s a kő alatta porladó.

Finom szeszélye elfed,

akárha volna élte porfaló,

neki csupán az étek.

Kúszik a nemlét falán

a ritka, régi borostyán.

Gyorsan terjeszkedik, bár szárnytalan,

szíve rendíthetetlen.

Ragaszkodón fonódik untalan,

nagy tölgyfát ölelve át.

És ravaszkodón halad a földön,

és levele lágyan int,

vígan fonódik át ölelkezőn

a halottak sírjain.

Kúszik a nemlét falán

a ritka, régi borostyán.

Korok merülnek, múlnak romokban

nemzetek foszolnak el,

de levelei sosem fakulnak,

egészséges és zöldell.

E derék öreg növény azonban

erősödik a múlton,

építsenek bármily impozánsat,

takarja egyre, folyton.

Kúszik a nemlét falán

a ritka, régi borostyán.

2023. augusztus 29.

CHARLES DICKENS - THE IVY GREEN

O, a dainty plant is the ivy green,

That creepeth o'er ruins old!

Of right choice food are his meals, I ween,

In his cell so lone and cold.

The walls must be crumbled, the stones decayed.

To pleasure his dainty whim;

And the mouldering dust that years have made

Is a merry meal for him.

Creeping where no life is seen,

A rare old plant is the ivy green.

Fast he stealeth on, though he wears no wings,

And a staunch old heart has he!

How closely he twineth, how tight he clings

To his friend, the huge oak tree!

And slyly he traileth along the ground,

And his leaves he gently waves,

And he joyously twines and hugs around

The rich mould of dead men's graves.

Creeping where no life is seen,

A rare old plant is the ivy green.

Whole ages have fled, and their works decayed,

And nations have scattered been;

But the stout old ivy shall never fade

From its hale and hearty green.

The brave old plant in its lonely days

Shall fatten upon the past;

For the stateliest building man can raise

Is the ivy's food at last.

Creeping where no life is seen,

A rare old plant is the ivy green.

Mary Howitt - Boglárkák, százszorszépek

Boglárkák, százszorszépek,

bájos virágok ők

tavasz, ha jő, mesélnek

a napsütés felől.

Míg a fák csupaszok,

s kopárak a mezők,

boglárkák, százszorszépek

tavasz hirnökök.

A hóvirág előtt,

a sáfrány előtt,

a kankalin előtt

aranylanak ők,

a napsütötte parton

a boglárka tiszta,

a fagyott fű tövét

százszorszép bújja.

Kis kemény virágok,

akár a gyermekek

játékosak, erősek

az anyjuk csak nevet.

Fúj az északi szél,

mégis merészek,

nem félnek a fagytól,

szemébe néznek.

Mit nekik a zord tél,

viharok, záporok,

boglárkák, százszorszépek

emberi virágok!

Ki egészségük adta,

arról gondoskodott,

szívük legyen erős és

türelmük is, de sok.

2023. augusztus 23.

MARY HOWITT - BUTTERCUPS AND DAISIES

Buttercups and daisies,

Oh, the pretty flowers,

Coming ere the spring time,

To tell of sunny hours.

While the tree are leafless,

While the fields are bare,

Buttercups and daisies

Spring up here and there.

Ere the snowdrop peepeth,

Ere the crocus bold,

Ere the early primrose

Opes its paly gold,

Somewhere on the sunny bank

Buttercups are bright;

Somewhere 'mong the frozen grass

Peeps the daisy white.

Little hardy flowers,

Like to children poor,

Playing in their sturdy health

By their mother's door,

Purple with the north wind,

Yet alert and bold;

Fearing not, and caring not,

Though they be a-cold!

What to them is winter!

What are stormy showers!

Buttercups and daisies

Are these human flowers!

He who gave them hardships

And a life of care,

Gave them likewise hardy strength

And patient hearts to bear.

Henry W. Longfellow - A falusi kovács

A vén gesztenyefa alatt

egy kovácsműhely áll,

a kovács erős, hatalmas,

inas keze nyomán

csak úgy feszülnek izmai

amint a karja jár.

Göndör haja dús, fekete,

az arca barnaság,

a homlokán verejték ül,

eltartja önmagát,

a tekintete egyenes,

nincs tartozása lám.

Reggeltől estig hallani,

mint fújtatója szól,

mint kalapácsát lengeti,

s amint lecsapja jól,

akár a jó harangozó

mikor jő az alkony.

Az iskolások délután

néznek be ajtaján,

nézik a lángoló vasat,

s hogy fújtatója jár,

kapkodnak a szikrák után,

a karjuk egyre jár.

Vasárnapon templomba jár,

fiai közt figyel,

hallgatja a papnak szavát,

mint lánya énekel

a falva népe kórusán,

s örvend a szíve bent.

Akárha anyját hallaná

dalolni égbe fent,

még egyszer visszagondol rá,

fekszik a sírban, lent,

kérges kezével törli, egy

könnycseppet morzsol el.

Munka, öröm és a gyász,

kíséri életét,

minden reggel erőre kap,

este pihenni tér,

valamit minden nap megtett,

és ez mindent megér.

Köszönöm neked jó kovács,

példádat követem,

az élet kovácsműhelyén

amit kell, megteszem,

az üllőről így pendül el

a szorgos üzenet.

2023. augusztus 22.

HENRY W. LONGFELLOW - THE VILLAGE BLACKSMITH

Under a spreading chestnut-tree

The village smithy stands;

The smith, a mighty man is he,

With large and sinewy hands,

And the muscles of his brawny arms

Are strong as iron bands.

His hair is crisp, and black, and long;

His face is like the tan;

His brow is wet with honest sweat,

He earns whate'er he can,

And looks the whole world in the face,

For he owes not any man.

Week in, week out, from morn till night,

You can hear his bellows blow;

You can hear him swing his heavy sledge,

With measured beat and slow,

Like a sexton ringing the village bell,

When the evening sun is low.

And children coming home from school

Look in at the open door;

They love to see the flaming forge,

And hear the bellows roar,

And catch the burning sparks that fly

Like chaff from a threshing-floor.

He goes on Sunday to the church,

And sits among his boys;

He hears the parson pray and preach,

He hears his daughter's voice

Singing in the village choir,

And it makes his heart rejoice.

It sounds to him like her mother's voice,

Singing in Paradise!

He needs must think of her once more,

How in the grave she lies;

And with his hard, rough hand he wipes

A tear out of his eyes.

Toiling,--rejoicing,--sorrowing,

Onward through life he goes;

Each morning sees some task begin,

Each evening sees it close;

Something attempted, something done,

Has earned a night's repose.

Thanks, thanks to thee, my worthy friend,

For the lesson thou hast taught!

Thus at the flaming forge of life

Our fortunes must be wrought;

Thus on its sounding anvil shaped

Each burning deed and thought.

Felicia Hemans - Casabianca

Csak állt a láng fedélzetén,

mindenki más szaladt,

megvilágította a fény

körben a holtakat.

Orcája bárha nemes volt,

mint ki vihart uralt,

ereiben hős vér futott,

habár csak gyermekarc.

A lángok, mégse ment

atyja szava nélkül,

az apa, ki már meghalt lent,

a hangja elmerült.

Kiáltja néki - „Mondd, atyám,

van-e még feladat?”

Nem tudta, hogy fekszik némán,

holtan a tat alatt.

„Beszélj, atyám!” - kiáltja még

- „Vajon mehetek-e?”

De rá csupán ezer lövés,

s nyomán a láng felelt.

Homlokán érezte hevét,

göndör hajában is,

csak nézte a halál tüzét,

de kitartott a hit.

Utószor kérte hangosan

„Apám, maradnom kell?”

De lám, a tűz siet, rohan,

utat tör vészesen.

Vad máglyaként a tat fölé,

emelkedett a láng

így lett a gyermek az övé,

a lelke égre szállt.

Aztán mennydörgés hallatszott,

a fiú már sehol.

Róla már a szél sem tudott,

csak törmeléke volt.

Árbócrudakkal szerteszórt,

temetve ott a part.

De legnemesb a fiú volt,

ki ott hű szívvel halt.

2023. augusztus 21.

FELICIA HEMANS - CASABIANCA

The boy stood on the burning deck,

Whence all but him had fled;

The flame that lit the battle's wreck

Shone round him o'er the dead.

Yet beautiful and bright he stood,

As born to rule the storm;

A creature of heroic blood,

A proud though childlike form.

The flames rolled on--he would not go

Without his father's word;

That father, faint in death below,

His voice no longer heard.

He called aloud, "Say, father, say

If yet my task is done?"

He knew not that the chieftain lay

Unconscious of his son.

"Speak, father!" once again he cried,

"If I may yet be gone!"

And but the booming shots replied,

And fast the flames rolled on.

Upon his brow he felt their breath,

And in his waving hair;

And looked from that lone post of death

In still, yet brave despair.

And shouted but once more aloud

"My father! must I stay?"

While o'er him fast, through sail and shroud,

The wreathing fires made way.

They wrapt the ship in splendour wild,

They caught the flag on high,

And streamed above the gallant child

Like banners in the sky.

Then came a burst of thunder sound--

The boy--oh! where was he?

--Ask of the winds that far around

With fragments strew the sea;

With mast, and helm, and pennon fair.

That well had borne their part--

But the noblest thing that perished there

Was that young, faithful heart.

James Hogg - Egy fiú dala

Hol a tavak tiszták, mélyek,

hol szürke pisztráng alszik éppen,

fel a folyón és réteken,

az a mi utunk Billy-vel.

Hol szól a rigó új dala,

hol édes a galagonya,

hol a fészkek rejtekeznek el,

az a mi utunk Billy-vel.

Hol kaszások jól kaszálnak,

hol zöld a széna, szála vastag,

látni haza tartó méhet,

az a mi utunk Billy-vel.

Hol a mogyorós meredek,

hol az árny hosszan nyúlik el,

hol diók a földre esnek,

az a mi utunk Billy-vel.

A fiúk miért űzik el

a játékból a szüzeket,

vagy így szeretnek ugratni,

sosem tudom megfejteni.

De én szeretek játszani,

a széna közt bolyongani,

fel a vízen és réteken,

az a mi utunk Billy-vel.

2023. augusztus 20.

JAMES HOGG - A BOY'S SONG

Where the pools are bright and deep,

Where the gray trout lies asleep,

Up the river and o'er the lea,

That's the way for Billy and me.

Where the blackbird sings the latest,

Where the hawthorn blooms the sweetest,

Where the nestlings chirp and flee,

That's the way for Billy and me.

Where the mowers mow the cleanest,

Where the hay lies thick and greenest,

There to trace the homeward bee,

That's the way for Billy and me.

Where the hazel bank is steepest,

Where the shadow falls the deepest,

Where the clustering nuts fall free.

That's the way for Billy and me.

Why the boys should drive away,

Little sweet maidens from the play,

Or love to banter and fight so well,

That's the thing I never could tell.

But this I know, I love to play,

Through the meadow, among the hay;

Up the water and o'er the lea,

That's the way for Billy and me.

Albert Gorton Greene - Öreg Grimes

Vén Grimes halott, a jó öreg,

nem látjuk már amint

sötét, hosszú lódent visel,

begombolva nyakig.

Szíve mindig nyitott maradt,

őszinteséggel telt,

fején megőszülő hajat,

méltósággal viselt.

Békében élt mindenkivel,

egy igaz barátként,

kabátján voltak mély zsebek,

s a pantallója kék.

Szerénységet keresve élt,

és jutalmazta azt,

rosszra sosem adta fejét,

nem viselt fodrokat.

Szomszédaival jól kijött,

társasági lény volt;

nagy csatot viselt a cipőn,

fényesen csillogót.

Tudásával senki előtt

sohasem kérkedett,

és nem hangoskodott midőn

gyűltek az emberek.

Pénzt sosem hazárdírozott

a szerencsére el,

de élt (ahogyan más szokott)

könnyeden, s fesztelen.

Így nem zavarták a gondok,

békéje megmaradt,

egy finom úriember volt,

mondják, az ég alatt.

2023. augusztus 16.

Albert Gorton Greene - OLD GRIMES

Old Grimes is dead; that good old man,

We ne'er shall see him more;

He used to wear a long, black coat,

All buttoned down before.

His heart was open as the day,

His feelings all were true;

His hair was some inclined to gray,

He wore it in a queue.

He lived at peace with all mankind,

In friendship he was true;

His coat had pocket-holes behind,

His pantaloons were blue.

He modest merit sought to find,

And pay it its desert;

He had no malice in his mind,

No ruffles on his shirt.

His neighbours he did not abuse,

Was sociable and gay;

He wore large buckles on his shoes,

And changed them every day.

His knowledge, hid from public gaze,

He did not bring to view,

Nor make a noise town-meeting days,

As many people do.

His worldly goods he never threw

In trust to fortune's chances,

But lived (as all his brothers do)

In easy circumstances.

Thus undisturbed by anxious cares

His peaceful moments ran;

And everybody said he was

A fine old gentleman.

William Makepeace Thackeray - Kis Billy

Bristolnak három tengerésze volt,

ki hajózott, s tengerre ment.

De előbb marhahát és kétszersültet,

s pácolt sertést töltöttek be.

Ott volt falánk Jack és falánk Jimmy,

és ő, az ifjú kis Billy.

Eljutván ők az Egyenlítőig

egy borsójuk maradt nekik.

Azt mondja Jack a falánk Jimmynek:

„Én oly éhes vagyok megint.”

Erre Jimmy azt felelte:

„Nincs más, meg kell ennünk Billy-t.”

Azt mondja Jack a falánk Jimmynek:

„Nem szabad, de egyetértek!

Itt van ez a puha húsú Billy,

mi öregek, hát együk meg.”

„Óh! Billy, megölünk és megeszünk,

gombold ki hát a zubbonyod.”

Amikor Billy ezt meghallotta

elkeseredve zokogott.

„Ó, hadd mondjam el előbb imámat,

mit anyám tanított nekem.”

„Siess, siess!” - válaszolta Jimmy

s Jack kését húzta vészesen.

Billy felment az árbóckosárba,

letérdelve imádkozott.

Tizenkettedik parancsolatnál

felugrott, s szólt „Földet látok.”

„Ó, Jeruzsálem és Madagaszkár,

Észak- és Dél-Amerika:

Árbócán a brit zászló lobogja

Napier admirálisa.”

És fedélzetére szállva Jack-et

fellógatta, Jimm derest ért.

A kis Billy másodkapitány lett

a hős viselkedéséért.

2023. augusztus 12.

WILLIAM MAKEPEACE THACKERAY - LITTLE BILLEE

There were three sailors of Bristol city

Who took a boat and went to sea.

But first with beef and captain's biscuits

And pickled pork they loaded she.

There was gorging Jack and guzzling Jimmy,

And the youngest he was little Billee.

Now when they got so far as the Equator

They'd nothing left but one split pea.

Says gorging Jack to guzzling Jimmy,

"I am extremely hungaree."

To gorging Jack says guzzling Jimmy,

"We've nothing left, us must eat we."

Says gorging Jack to guzzling Jimmy,

"With one another, we shouldn't agree!

There's little Bill, he's young and tender,

We're old and tough, so let's eat he."

"Oh! Billy, we're going to kill and eat you,

So undo the button of your chemie."

When Bill received this information

He used his pocket-handkerchie.

"First let me say my catechism,

Which my poor mammy taught to me."

"Make haste, make haste," says guzzling Jimmy

While Jack pulled out his snickersnee.

So Billy went up to the main-topgallant mast,

And down he fell on his bended knee.

He scarce had come to the Twelfth Commandment

When up he jumps, "There's land I see.

"Jerusalem and Madagascar,

And North and South Amerikee:

There's the British flag a-riding at anchor,

With Admiral Napier, K.C.B."

So when they got aboard of the Admiral's

He hanged fat Jack and flogged Jimmee;

But as for little Bill, he made him

The Captain of a Seventy-three.

Charles Kingsley - Búcsú

Gyermekem, nincs dalom, mit adjak néked,

e szürke égre egy madár se zeng,

de búcsúzóul tanácsomat fogadd meg,

s naponta tedd.

Megmondom, hogy kell tisztán énekelni,

mint pacsirta, ki hajnalt udvarol,

hogy kell olyan babérokat szerezni,

mit Shakespeare birtokol.

Légy jó, leányom és ne légy okoska,

a nagylelkűséget ne csak tettesd,

és az éltedet, s halálod is dalba

így öltögesd.

2023. augusztus 11.

CHARLES KINGSLEY - A FAREWELL

My fairest child, I have no song to give you;

No lark could pipe to skies so dull and gray;

Yet, ere we part, one lesson I can leave you

For every day.

I’ll tell you how to sing a clearer carol

Than lark who hails the dawn or breezy down

To earn yourself a purer poet’s laurel

Than Shakespeare’s crown.

Be good, sweet maid, and let who will be clever;

Do noble things, not dream them all day long:

And so make life, death, and that vast forever

One grand, sweet song.

Susan Coolidge - Hogy hullnak a levelek

„Hogy hullanak a levelek

elmondom hát” a fa így szólt,

„Ti, Sárga, s Barna menjetek,

s te nagyon álmos, kis Piros.

ideje ágyba bújnotok.”

„Ah!” duzzogtak a levelek,

„Ugyan maradjunk még kicsit,

ugye atyánk megengeded!

E kellemes napon mi itt

hadd élvezzük a fényeit.”

Így hát még egy vidám napon,

kapaszkodtak a levelek,

táncolva jártak mind nagyon,

az őszi szélre önfeledt

susogva, mint a lebbenet.

„Talán a nagy fa itt felejt

és maradhatunk tavaszig,

ha mind könyörgünk, meglehet.”

De a Fa nem tett ilyesmit,

mosolygva hallgatta őket.

„Gyertek, feküdjetek le” szólt,

s mielőtt azok elkezdték,

megrázta ágait nagyon,

beléremegte mindenét,

s azok hullottak szerteszét.

Láttam én a földön őket,

Arany és Piros összeállt,

úgy várva a téli csöndet

fehér ágyneművel karján,

takarja őket jó puhán.

A Fa lenézett, mosolygott,

s szólt „Jó éjszakát, levélkék!”

Lentről a félig álmodók

azt válaszolták, hogy: „Jó éjt!”

És mindahány aludni tért.

2023. július 31.

SUSAN COOLIDGE - HOW THE LEAVES CAME DOWN

"I'll tell you how the leaves came down,"

The great Tree to his children said:

"You're getting sleepy, Yellow and Brown,

Yes, very sleepy, little Red.

It is quite time to go to bed."

"Ah!" begged each silly, pouting leaf,

"Let us a little longer stay;

Dear Father Tree, behold our grief!

'Tis such a very pleasant day,

We do not want to go away."

So, for just one more merry day

To the great Tree the leaflets clung,

Frolicked and danced, and had their way,

Upon the autumn breezes swung,

Whispering all their sports among--

"Perhaps the great Tree will forget,

And let us stay until the spring,

If we all beg, and coax, and fret."

But the great Tree did no such thing;

He smiled to hear their whispering.

"Come, children, all to bed," he cried;

And ere the leaves could urge their prayer,

He shook his head, and far and wide,

Fluttering and rustling everywhere,

Down sped the leaflets through the air.

I saw them; on the ground they lay,

Golden and red, a huddled swarm,

Waiting till one from far away,

White bedclothes heaped upon her arm,

Should come to wrap them safe and warm.

The great bare Tree looked down and smiled.

"Good-night, dear little leaves," he said.

And from below each sleepy child

Replied, "Good-night," and murmured,

"It is _so_ nice to go to bed!"

Eugene Field - Wynken, Blynken és Nod

Wynken, Blynken és Nod egy

klumpán vitorlázott el,

hogy, hogy nem, már az egyre megy

a harmattengeren.

„Hová hajóztok és miért?”

kérdte Hold a hármat.

„Jöttünk mi friss heringekért,

kik úsznak itt a víz alatt

ezüst, s arany hálónkba majd,”

szólt Wynken,

Blynken,

és Nod.

A Hold nevetett és dalolt,

ahogy ringott a facipő,

mit a szél az éjen át sodort,

a harmatot borzolva ő.

A csillagok, mint heringhalak

lebegtek vissza őnekik.

„Most vesd ki bárhová hálóidat,

mi nem félünk, ne hidd!”

kiáltva ezt a hármasnak, akik

Wynken,

Blynken,

és Nod.

Hálót dobáltak éjen át

a csillagokra a habon,

aztán a klumpa földre szállt,

halászokat hozón.

Oly szép vitorla volt, úgy tűnt,

mese, nem is lehet,

azt gondolták az emberek belül,

álmok csupán e tengerek.

De én tudom a három nevet:

Wynken,

Blynken,

és Nod.

Wynken és Blynken két kis szem,

Nod egy kis fej csupán

s a facipő az égbe fenn

egy gyermekágy talán.

Hunyd le hát szemed, míg dalol

világ csodáiról anyád

és látni fogod azt a csónakot,

mit ringatott a tengerár,

a klumpát, melyen az a három állt;

Wynken,

Blynken,

és Nod.

2023. július 28.

Eugene Field - WYNKEN, BLYNKEN, AND NOD

Wynken, Blynken, and Nod one night

Sailed off in a wooden shoe,--

Sailed on a river of crystal light

Into a sea of dew.

"Where are you going, and what do you wish?"

The old moon asked the three.

"We have come to fish for the herring-fish

That live in this beautiful sea;

Nets of silver and gold have we,"

Said Wynken,

Blynken,

And Nod.

The old moon laughed and sang a song,

As they rocked in the wooden shoe;

And the wind that sped them all night long

Ruffled the waves of dew;

The little stars were the herring-fish

That lived in the beautiful sea.

"Now cast your nets wherever you wish,--

Never afeard are we!"

So cried the stars to the fishermen three,

Wynken,

Blynken,

And Nod.

All night long their nets they threw

To the stars in the twinkling foam,--

Then down from the skies came the wooden shoe,

Bringing the fishermen home:

'Twas all so pretty a sail, it seemed

As if it could not be;

And some folk thought 'twas a dream they'd dreamed

Of sailing that beautiful sea;

But I shall name you the fishermen three:

Wynken,

Blynken,

And Nod.

Wynken and Blynken are two little eyes,

And Nod is a little head,

And the wooden shoe that sailed the skies

Is a wee one's trundle-bed;

So shut your eyes while Mother sings

Of wonderful sights that be,

And you shall see the beautiful things

As you rock on the misty sea

Where the old shoe rocked the fishermen three,

Wynken,

Blynken,

And Nod.

Sidney Lanier - Kagylók

A lelkem száll a tengeren,

de a múlt nehéz, visszahúz engem.

A múltnak terhes kagylói

hideg húsukkal elnyelik

ölelve lelkem.

Magas hullámok görgenek,

kagylók szorítnak engemet,

a vitorláim lenyesve!

Régi múlt, merülj el a tengerben,

míg nagy vizek nem borítnak be!

Mert én élek, te viszont halott vagy,

te elmerülsz, én szárnyalok csak

jövőt keresve.

Nyíljanak meg héjaid!

Sietnem kell, a szél segít

most vitorlázni engem.

2023. július 27.

Sidney Lanier - BARNACLES

My soul is sailing through the sea,

But the Past is heavy and hindereth me.

The Past hath crusted cumbrous shells

That hold the flesh of cold sea-mells

About my soul.

The huge waves wash, the high waves roll,

Each barnacle clingeth and worketh dole

And hindereth me from sailing!

Old Past, let go, and drop i' the sea

Till fathomless waters cover thee!

For I am living, but thou art dead;

Thou drawest back, I strive ahead

The Day to find.

Thy shells unbind! Night comes behind;

I needs must hurry with the wind

And trim me best for sailing.

Hannah Flagg Gould - Egy név a homokban

A tengerparton sétáltam

kezemben gyöngykagylót fogtam,

mellyel homokba írtam

nevem, s a dátumot.

Majd tovább haladva onnan,

szemem vissza-vissza pillant,

írásomra hullám rohant,

és mindent elmosott.

És ez egyre-másra így lőn,

minden jelemre e földön

a feledés hulláma jön,

lesöpri azt hamar.

Ahol a partot tapostam,

az idő lemosta gyorsan,

és nevem törölte onnan,

nyomot se hagyva rajt’.

És ki a homokot szórja,

és rá a vizet locsolja,

tudom, nevem mellé írva

meghagyja majd jelem.

A halandóság porába,

a lélek gondolatára,

jelet hagy utókoromra,

dicsem vagy szégyenem.

2023. július 26.

HANNAH FLAGG GOULD - A NAME IN THE SAND

Alone I walked the ocean strand;

A pearly shell was in my hand:

I stooped and wrote upon the sand

My name--the year--the day.

As onward from the spot I passed,

One lingering look behind I cast;

A wave came rolling high and fast,

And washed my lines away.

And so, methought, 'twill shortly be

With every mark on earth from me:

A wave of dark oblivion's sea

Will sweep across the place

Where I have trod the sandy shore

Of time, and been, to be no more,

Of me--my day--the name I bore,

To leave nor track nor trace.

And yet, with Him who counts the sands

And holds the waters in His hands,

I know a lasting record stands

Inscribed against my name,

Of all this mortal part has wrought,

Of all this thinking soul has thought,

And from these fleeting moments caught

For glory or for shame.

George Pope Morris - Favágó, kíméld meg ezt a fát!

Ne vágd ki ezt a fát!

Ne hulljon ága sem!

Értem ifjan kiállt,

ezért most megvédem.

Ősapám ültette

saját kezével itt,

ne vágd ki, hagyd nekem,

ereszd le fejszéid.

Öreg fa, ismerős,

megannyi hírneve

azóta oly erős,

le tudnád vágni te?

Ne tégy csapásokat,

gyökerét el ne vágd,

hagyd nőni boldogan

az égre ezt a fát!

Midőn fiúcskaként

az árnyát kerestem,

nővéreim meg én

játsztunk önfeledten.

Anyám itt megcsókolt,

apám kezem fogta,

könnyem kicsordul, ó,

hadd álljon hát e fa.

Szívem kapaszkodik

kérgedbe, jó öreg!

Madár daloljon itt,

az ágad között fenn.

Öreg fa, élj, csak élj,

favágó, menj tova,

amíg vagyok, ne félj

nem árt neked soha!

2023. július 25.

GEORGE POPE MORRIS - WOODMAN, SPARE THAT TREE!

Woodman, spare that tree!

Touch not a single bough!

In youth it sheltered me,

And I'll protect it now.

’Twas my forefather's hand

That placed it near his cot;

There, woodman, let it stand,

Thy ax shall harm it not.

That old familiar tree,

Whose glory and renown

Are spread o'er land and sea--

And wouldst thou hew it down?

Woodman, forbear thy stroke!

Cut not its earth-bound ties;

Oh, spare that agèd oak

Now towering to the skies!

When but an idle boy,

I sought its grateful shade;

In all their gushing joy

Here, too, my sisters played.

My mother kissed me here;

My father pressed my hand--

Forgive this foolish tear,

But let that old oak stand.

My heart-strings round thee cling,

Close as thy bark, old friend!

Here shall the wild-bird sing,

And still thy branches bend.

Old tree! the storm still brave!

And, woodman, leave the spot;

While I've a hand to save,

Thy ax shall harm it not.

Thomas Hood - Emlékszem még…

Emlékszem még, emlékszem még,

a ház, hol születtem,

a kis ablak, ahol a Nap

bekacsintott reggel.

Soha nem tette túl korán,

nem is nyúlt hosszan el,

de már vágyom az éjszakát,

nehéz lélegzetem.

Emlékszem még, emlékszem még,

rózsák piros-fehér,

az ibolyák, s a liljomok

fénye szememben ég.

Ahol a vörösbegy fészkelt,

s mit bátyám ültetett,

az aranyesőre akkor

és még él, meglehet!

Emlékszem még, emlékszem még,

hol hintáztam régen,

a levegő olyan friss volt,

mint örvény az égen.

A lelkem szárnyakon repült,

ez most olyan nehéz,

a medencék sem hűtenek,

csupán a lázam ég.

Emlékszem még, emlékszem még,

magas, sötét fenyők

nőttek és azt hittem én, hogy

az égig érnek ők.

Csak gyermeki naivság volt,

de most szomorkodom,

a mennytől távolabb vagyok

ma már, mint akkoron.

2023. július 23.

THOMAS HOOD - I REMEMBER, I REMEMBER

I remember, I remember

The house where I was born,

The little window where the sun

Came peeping in at morn;

He never came a wink too soon

Nor brought too long a day;

But now, I often wish the night

Had borne my breath away.

I remember, I remember

The roses, red and white,

The violets, and the lily-cups--

Those flowers made of light!

The lilacs where the robin built,

And where my brother set

The laburnum on his birthday,--

The tree is living yet!

I remember, I remember

Where I was used to swing,

And thought the air must rush as fresh

To swallows on the wing;

My spirit flew in feathers then

That is so heavy now,

And summer pools could hardly cool

The fever on my brow.

I remember, I remember

The fir trees dark and high;

I used to think their slender tops

Were close against the sky:

It was a childish ignorance,

But now 'tis little joy

To know I'm farther off from Heaven

Than when I was a boy.

William Wordsworth - Lucy

Egy ismeretlen tájon élt,

a galambok mellett,

cseléd, kit senki sem dícsért,

és sosem szerettek.

Egy viola kövek között,

félig-meddig rejtve,

oly tisztán, mintha mind fölött

csak egy csillag égne.

Ő élt csak ismeretlenül,

megtudva, hogy halott

sírjában is erénye hűn

a különbsége volt.

2023. július 22.

WILLIAM WORDSWORTH - LUCY

She dwelt among the untrodden ways

Beside the springs of Dove;

A maid whom there were none to praise,

And very few to love.

A violet by a mossy stone

Half-hidden from the eye!

Fair as a star, when only one

Is shining in the sky.

She lived unknown, and few could know

When Lucy ceased to be;

But she is in her grave, and, oh,

The difference to me!

John B. Tabb - A randevú

A krumpli sötétben élt a föld alatt,

a paradicsom fent virult,

a kis paradicsom egyre pirosabb,

a krumpli kis fehérke volt.

És fent egyre csak irult-pirult a lány,

alant a srác maradt fehér,

szerelmük végül is nem csupán talány,

Brunswick pörköltben összeért.

2023. július 18.

John B. Tabb - THE TRYST

POTATO was deep in the dark under ground,

Tomato, above in the light.

The little Tomato was ruddy and round,

The little Potato was white.

And redder and redder she rounded above,

And paler and paler he grew,

And neither suspected a mutual love

Till they met in a Brunswick stew.

John B. Tabb - Békatörzskönyv

Nagyszerű ősünk, Polly Wog

és kuzinja Thaddeus Pole

egy ír mocsárból messze kóborolt,

az óceánon áttutajozott,

testet, s lelket kockára tett,

és nőül vett egy békalányt,

és íme, itt az új családfa, lám,

amelynek ága így Fabéka lett.

2023. július 12.

John B. Tabb - THE TREE-FROG PEDIGREE

OUR great ancestor, Polly Wog,

With her cousin, Thaddeus Pole,

Eloped from her home in an Irish bog,

And crossing the sea on the "Mayflower's" log,

At the risk of body and soul,

Married a Frog; and thus, you see,

How we come by a place in the family-tree

And the family name, Tree-frog.

John B. Tabb - Békaszülés

A béka szólt a párjához,

„Kicsi lányunk merre jár?”

Felelt amaz „Hát nem látod,

a víz alatt úszik már.”

Az aggódó apa lement,

s tényleg ott találta őt

fürgén ficánkolódva lent,

az ebihalak között.

2023. július 12.

John B. Tabb - FROG-MAKING

SAID Frog papa to Frog mamma,

"Where is our little daughter?"

Said Frog mamma to Frog papa,

"She's underneath the water."

Then down the anxious father went,

And there, indeed, he found her,

A-tickling tadpoles, till they kicked

Their tails off all around her.

John B. Tabb - Gondoskodás

Szólt a kígyó a ráncos békának;

„Eső veri a vékony ruhádat,

épp ezért most én gyorsan bekaplak.”

2023. június 29.

John B. Tabb - HOSPITALITY

SAID a Snake to a Frog with a wrinkled skin,

"As I notice, dear, that your dress is thin,

And a rain is coming, I'll take you in."

John B. Tabb - Precizitás

„Vigyázz!” így a fog az orvosának.

„Te is.” szólt néki vissza az,

„Kétségtelen, te vagy,

amíg kihúzlak,

kettőnk közül fájdalmasabb.”

2023. június 23.

John B. Tabb - PAINS-TAKING

"TAKE pains," growled the Tooth to the Dentist;

"The same," said the Dentist, "to you."

Then he added, "No doubt,

Before you are out

You'll have taken most pains of the two."

John B. Tabb - Biciklik! Triciklik!

Biciklik! Triciklik! Hogy el ne ess,

próbáld ki először és légy ügyes,

a vevő minőséget érdemel,

hát ne vedd, ha úgy érzed, mégse kell.

2023. június 23.

John B. Tabb- BICYCLES! TRICYCLES!

BICYCLES! Tricycles! Nay, to shun laughter,

Try cycles first, and buy cycles after;

For surely the buyer deserves but the worst

Who would buy cycles, failing to try cycles first.

John B. Tabb - Az újszülött, s az év

Együtt, az újszülött, s az év

harangozáskor

az éjen át e partot ért

az óceánról.

Együtt, az újszülött, s az év

éjjel és nappal,

átkelve tél sivár jegén,

májusra toppant.

Együtt, az újszülött, s az év

nyárral költözött.

„Pihenj le, kedves testvér!”

szólt az újszülött.

„Nem, tovább,” felelt az év,

s loholt sietve,

„át, az őszi völgy mögé,

a hó hegyére.”

Mászott az újszülött, s az év

fagyott magasba.

„Itt pihenhetünk, te, s én

ma éjszakára.”

Aludt az újszülött, s az év

az éj amint szűnt,

talán nem is tudom meg én,

vajon hová tűnt!

2023. június 16.

John B. Tabb - THE NEW-YEAR BABE

TWO together, Babe and Year,

At the midnight chime,

Through the darkness drifted here

To the coast of Time.

Two together, Babe and Year,

Over night and day,

Crossed the desert Winter drear

To the land of May.

On together, Babe and Year

Swift to Summer passed.

"Rest a moment, Brother dear,"

Said the Babe at last.

"Nay, but onward," answered Year,

"We must farther go,

Through the Vale of Autumn sere

To the Mount of Snow."

Toiling upward, Babe and Year

Climbed the frozen height.

"We may rest together here,

Brother Babe,—Good-night!"

Then together Babe and Year

Slept; but ere the dawn,

Vanishing, I know not where,

Brother Year was gone!

John B. Tabb - Bálványozó

Babának nincs ege,

anyja szeme

védi, szeretete

óvja féltve.

Az angyala az Úrra néz,

ám az anya a mindenség

és hatásköre mennybéli,

vagy ilyesmi.

2023. június 10.

John B. Tabb - AN IDOLATER

THE Baby has no skies

But Mother's eyes,

Nor any God above

But Mother's Love.

His angel sees the Father's face,

But he the Mother's, full of grace;

And yet the heavenly kingdom is

Of such as this.

John B. Tabb - Szendergő-dal

Nyugat ölén,

mint fellegén,

egy bébi anyja emlőjén

éppen alszik.

Fölötte épp

egy csillag ég,

a homlokára szent fényét

ráteríti.

Egyik se fér,

ma közelébb,

babám, a mennyhez föl nem ér,

miként te, ím.

2023. június 10.

John B. Tabb - SLUMBER-SONG

LO, in the west

A cloud at rest—

A babe upon its mother's breast—

Is sleeping now.

Above it beams

A star that seems

To shed the light of holy dreams

Upon its brow.

But cloud and star,

Tho' nearer far

They seem, my Babe, more distant are

From heaven than thou.

John B. Tabb - A baba csillaga

A csillag figyelte álmod

épp most oltja fényét.

„E földgolyón Isten hozott,

itt a mennyben jó éjt.

Mondd a babának, ha ébred,

nézze visszatértem,

lámpám majd kigyúl az égen,

hogy érette égjen.

2023. június 5.

John B. Tabb - THE BABY'S STAR

THE Star that watched you in your sleep

Has just put out his light.

"Good-day, to you on earth," he said,

"Is here in heaven Good-night.

"But tell the Baby when he wakes

To watch for my return;

For I'll hang out my lamp again

When his begins to burn."

John B. Tabb - Egy beszélgetés

A fagyos decemberrel

ültem a tűz mellett.

„És mondd, mire emlékszel,”

a kérdés érdekelt,

„az elmúlt évszakokról?”

Meglepve válaszolt,

„Tévedsz az én koromról,

harminc napos vagyok.”

2023. június 5.

John B. Tabb - AN INTERVIEW

I SAT with chill December

Beside the evening fire.

"And what do you remember,"

I ventured to inquire,

"Of seasons long forsaken?"

He answered in amaze,

"My age you have mistaken;

I've lived but thirty days."

John B. Tabb - A patak

A hegytől az óceánig

viszem tovább a híreid,

és nehogy csak álldogáljak,

s elveszítsem, mit rám bíztak,

ábrándozásaim helyett

ím, egész nap énekeltet.

Agyő, mert lassuló az ár

és rám megannyi mérföld vár.

2023. május 31.

John B. Tabb - THE BROOK

IT is the mountain to the sea

That makes a messenger of me;

And, lest I loiter on the way

And lose what I am sent to say,

He sets his reverie to song,

And bids me sing it all day long.

Farewell! for here the stream is slow,

And I have many a mile to go.

John B. Tabb - Páfrány-dal

Táncolj a hűs esőre páfrány

és tárd ki széles ágad

és mondd, „Ó, te Nap,

bontsd ruháimat,

hiszen hiába fárad,

az árnyakért,

mint a fellegén

a harmatos esője árad.”

Nevetve fordítsd

felfelé az ágad

és örülj varázslatának.

2023. május 31.

John B. Tabb - FERN SONG

DANCE to the beat of the rain, little Fern,

And spread out your palms again,

And say, "Tho' the sun

Hath my vesture spun,

He had laboured, alas, in vain,

But for the shade

That the Cloud hath made,

And the gift of the Dew and the Rain."

Then laugh and upturn

All your fronds, little Fern,

And rejoice in the beat of the rain!

John B. Tabb - A szitakötő

„Csak szitálsz a tócsa szélen,

elfoglaltságod ennyi?”

„Nem, e nyári egyetemen

tudok lediplomázni.”

2023. május 26.

John B. Tabb - THE DRAGON-FLY

"IS skimming o'er a stagnant pool

Your only occupation?"

"Ah, no: 'tis at this Summer School

I get my education."

John B. Tabb - Szentjánosbogár

„Repülsz az éjszakán át,

kutatsz, hol lehetek?”

„Nem, utat a fényem ád

a sok követőnek.”

2023. május 26.

John B. Tabb - THE FIRE-FLY

"ARE you flying through the night

Looking where to find me?"

"Nay; I travel with a light

For the folks behind me."

John B. Tabb - Vetésidő

Ha trombitavirág nyílik,

s bogáncs pehely száll,

akkor ők tudják, hogy illik

magot vetni már.

2023. május 23.

John B. Tabb - SEED-TIME

WHEN Trumpet-flowers begin to blow

The Thistle-downs take heed,

For then they know 'tis time to go

And plant the wingèd seed.

John B. Tabb - Fény és árnyék

„Szeretlek, kedves árny,”

így szólt a fény és az árny,

amint szokott, el is fogyott előtte,

de mielőtt eltűnt, lám,

még mellette sírdogált,

s a fény érezte, megérinti a lány fürtje.

2023. május 23.

John B. Tabb - LIGHT AND SHADOW

"I LOVE you, little maid,"

Said the Sunbeam to the Shade,

As all day long she shrank away before him;

But at twilight, ere he died,

She was weeping at his side;

And he felt her tresses softly trailing o'er him.

John B. Tabb - Selyem

A férgek által szőtt, finom fonál

motringjából kinőve,

mi nagy királyokon feszülve állt,

kik férgeikhez tértek.

2023. május 20.

John B. Tabb - SILK

'TWAS the shroud of many a worm-like thing

That rose from its tangled skein;

'Twas the garb of many a god-like king

Who went to the worms again.

John B. Tabb - A méh és a virágok

„Virágok, miért pihegve

álltok csak e nyári nap?”

„Éjjel pótoljuk sietve,

amit nappal elragadsz.”

2023. május 17.

John B. Tabb - THE BEE AND THE BLOSSOMS

"WHY stand ye idle, blossoms bright,

The livelong summer day?"

"Alas! we labour all the night

For what thou takest away."

John B. Tabb - Töklámpás

„Mondd töklámpás, mondd töklámpás

hol rejtőzöl el nappal?"

„Bölcsőben álmodom át

a napsütötte órákat.”

„Mondd töklámpás, mondd töklámpás,

ki ébreszt fel éjszaka?”

„Bármelyik szentjánosbogár,

ki meggyújtja lángomat.”

2023. május 17.

John B. Tabb - JACK-O'-LANTERN

"JACK-O'-LANTERN, Jack-o'-Lantern,

Tell me where you hide by day?"

"In the cradle where the vapours

Dream the sunlit hours away."

"Jack-o'-Lantern, Jack-o'-Lantern,

Who rekindles you at night?"

"Any firefly in the meadow

Lends a Jack-o'-Lantern light."

Elizabeth Barrett Browning - A szent éj

Betlehemben istállóban ülve,

néhány marha abrakán kérödzve,

a lágy tekintetével,

akárha volna ember,

nézett az újszülöttre.

A pásztorok a csillagos égről

kelő tekintetükből,

fülükben a csilingeléssel

értették meg, angyal-nyelv.

A bocskoros napkeleti bölcsek

eléje letérdeltek,

szakálluk földet érte,

ajándékuk letéve.

Az újszülött keze, bárha gyenge,

de tudta lent és fent, ki várta,

eljött a nagy királya,

aludj, Egyetlenem!

2023. január 3.

Elizabeth Barrett Browning - The Holy Night

We sate among the stalls at Bethlehem;

The dumb kine from their fodder turning them,

Softened their horn`d faces,

To almost human gazes

Toward the newly Born:

The simple shepherds from the star-lit brooks

Brought visionary looks,

As yet in their astonished hearing rung

The strange sweet angel-tongue:

The magi of the East, in sandals worn,

Knelt reverent, sweeping round,

With long pale beards, their gifts upon the ground,

The incense, myrrh, and gold

These baby hands were impotent to hold:

So let all earthlies and celestials wait

Upon thy royal state.

Sleep, sleep, my kingly One!

Henry Van Dyke - Munka

Hadd végezzem munkám napról napra,

erdőn, mezőn, rokkán vagy asztalon,

nyüzsgő piacon, csendes magányon.

Hadd találjam meg mi szívem hangja,

mikor hajlok csalfa óhajokra:

"Ez az én munkám, ezért vállalom,

e nagy világon ím, csak én tudom,

ezt a dolgot megcsinálni jóra."

Mert nem látom soknak és kevésnek,

lelkemnek jó, készteti erőmet,

hogy óráim vidáman teljenek,

s mikor kigyúlnak az esti fények,

játszom, szeretek és pihenhetek,

hiszen tudom, az én munkám remek.

2023. január 7.

Henry Van Dyke - Work

Let me but do my work from day to day,

In field or forest, at the desk or loom,

In roaring market-place or tranquil room;

Let me but find it in my heart to say,

When vagrant wishes beckon me astray,

"This is my work; my blessing, not my doom;

"Of all who live, I am the one by whom

"This work can best be done in the right way."

Then shall I see it not too great, nor small,

To suit my spirit and to prove my powers;

Then shall I cheerful greet the labouring hours,

And cheerful turn, when the long shadows fall

At eventide, to play and love and rest,

Because I know for me my work is best.

William Cowper - A csalogány és a szentjánosbogár

Egy csalogány, kinek víg dalát

egész nap lakói hallhaták,

estére sem függesztette fel,

akkor sem, mikor a Nap lement,

érezni kezdte, a bendejét

korgatja alant marón az éh.

Ekkor mohón körülpillantott,

a földre nézett és íme ott

a sötétben valami fénylett,

egy szentjánosbogár repkedett.

A galagonyáról hajolva,

gondolta, jó lesz a gyomorba,

a bogár tudta, szándéka mi,

ezért kezdett hát így szólani:

"Megcsodáltad a lámpám,"- mondja ő,

"mint én dalod, amely kitűnő,

irtóznál rosszat tenni vélem,

miként én sem bántom zenédet.

Mert e hatalom, mi isteni,

tanít dalolni és ragyogni,

hogy te zenéddel, én a fénnyel,

vidítsuk éjszakánk reménnyel."

A dalnok a bogár szavára

bólintva visszatért az ágra,

elengedte és ahogy meséltem,

mást vacsorált a bendejében.

2023. január 8.

William Cowper - THE NIGHTINGALE AND THE GLOW-WORM

A nightingale, that all day long

Had cheered the village with his song,

Nor yet at eve his note suspended,

Nor yet when eventide was ended,

Began to feel, as well he might,

The keen demands of appetite;

When, looking eagerly around,

He spied far off, upon the ground,

A something shining in the dark,

And knew the glow-worm by his spark;

So, stooping down from hawthorn top,

He thought to put him in his crop.

The worm, aware of his intent,

Harangued him thus, right eloquent:

"Did you admire my lamp," quoth he,

"As much as I your minstrelsy,

You would abhor to do me wrong,

As much as I to spoil your song;

For 'twas the self-same power divine,

Taught you to sing and me to shine;

That you with music, I with light,

Might beautify and cheer the night."

The songster heard his short oration,

And warbling out his approbation,

Released him, as my story tells,

And found a supper somewhere else.

Ella Wheeler Wilcox - Hajóim

Minden hajóm a tengeren,

ha jönne hozzám, bárha fenn

északon, vagy lent forogna.

Na jó, a dokk kevés volna,

annyi vitorla nem férne,

ha mind egyidőben érne.

Ha csak fele jönne haza

a drága árukkal rakva,

hatalmas vagyonom lenne,

királyokén is túltenne

a kincsek drága özöne,

amit ma hord flottám fele.

Ha csak egy hajóm maradna,

amely hozzám vitorlázna,

na jó, a vad vihar miatt,

ha már a többi víz alatt,

akkor is gazdag maradnék,

ha egy, ami révbe ér még.

Ha az az egy merülne el,

s a többi partot érne el,

hatalmas vagyonnal, rakva

gazdagon merő arannyal,

a legszegényebb lennék én,

ha az az egy révbe nem ér.

Legyen nyugodt az ég, s a szél

terelje flottám énfelém.

De hogyha küldesz roncsokat,

szakadt vitorlavásznakat,

küldj bármit, mi vízen úszhat,

de rajta szerelmem hozzad.

2023. január 15.

Ella Wheeler Wilcox - My Ships

If all the ships I have at sea

Should come a-sailing home to me,

From sunny lands, and lands of cold,

Ah well! the harbor could not hold

So many sails as there would be

If all my ships came in from sea.

If half my ships came home from sea,

And brought their precious freight to me,

Ah, well! I should have wealth as great

As any king who sits in state,

So rich the treasures that would be

In half my ships now at sea.

If just one ship I have at sea

Should come a-sailing home to me,

Ah well! the storm clouds then might frown,

For if the others all went down

Still rich and proud and glad I`d be,

If that one ship came back to me.

If that one ship were down at sea,

And all the others came to me,

Weighed down with gems and wealth untold,

With glory, honor, riches, gold,

The poorest soul on earth I`d be

If that one ship came not to me.

O skies be calm! O winds blow free--

Blow all my ships safe home to me.

But if thou sendest some awrack

To never more come sailing back,

Send any--all that skim the sea--

But bring my love-ship home to me.

Alfred Tennyson - Shalott hölgye

I. rész

A folyónak a partjain

árpa és rozs kalásza ring,

hol ég és föld találkozik,

egy általút kiágazik

száz tornyú Camelot felé.

És ott sétálnak emberek,

mind liliomot nézeget

ott lent van egy kicsiny sziget,

Shalott-sziget nevén.

Fehér füzek, s nyárfák között

a szél a partnak ütközött,

amint a hullám hömpölyög

a sziget partjai mögött

könnyeden Camelot felé.

Négy szürke fal, és négy torony

emelkedik virágokon,

s túl a néma lugasokon

él Shalott hercegné.

A parton fűzfa ácsorog,

egy vontatott uszály csorog,

amely lovakkal vontatott,

könnyeden vitorlás suhog

egész le Camelot felé.

Őt ki látta integetni?

Vagy az ablakában állni?

Vajh, felismeré akárki,

ő Shalott hercegné?

Csak hajnalon az aratók,

az árpa közt munkálkodók

hallották őt, amint dalolt,

s a hang követte a folyót

le lágyan Camelot felé.

S a meg-megálló béresek

csak hallgatták az éneket;

„Talán bizony tündér lehet

Shalott hercegné.”

2023. január 23.

The Lady of Shalott - by Alfred Lord Tennyson

Part I

On either side the river lie

Long fields of barley and of rye,

That clothe the wold and meet the sky;

And thro` the field the road runs by

To many-tower`d Camelot;

And up and down the people go,

Gazing where the lilies blow

Round an island there below,

The island of Shalott.

Willows whiten, aspens quiver,

Little breezes dusk and shiver

Thro` the wave that runs for ever

By the island in the river

Flowing down to Camelot.

Four gray walls, and four gray towers,

Overlook a space of flowers,

And the silent isle imbowers

The Lady of Shalott.

By the margin, willow veil`d,

Slide the heavy barges trail`d

By slow horses; and unhail`d

The shallop flitteth silken-sail`d

Skimming down to Camelot:

But who hath seen her wave her hand?

Or at the casement seen her stand?

Or is she known in all the land,

The Lady of Shalott?

Only reapers, reaping early

In among the bearded barley,

Hear a song that echoes cheerly

From the river winding clearly,

Down to tower`d Camelot:

And by the moon the reaper weary,

Piling sheaves in uplands airy,

Listening, whispers " `Tis the fairy

Lady of Shalott."

Christina Rossetti – Egy zöld búzamező

Az ég kék volt a föld fölött,

a reggeli napfényen át

dalos pacsirta körözött

és fújta csak vidám dalát.

Alatta, földi színpadán

fehér lepkék kergetőztek,

hol mindig szól a kismadár,

le, s fel repülve énekelget.

A búzatábla zöldje leng

a sétaút két oldalán,

tudtam, parányi fészke lent,

a száraik tövében áll.

Hallgatva egyre énekét

a nyáridő, be elszaladt,

lehet, hogy társa várta épp,

s mint én, hallgatta őt alant.

2023. január 31.

Christina Rossetti - A Green Cornfield

The earth was green, the sky was blue:

I saw and heard one sunny morn

A skylark hang betweent he two,

A singing speck above the corn;

A stage below, in gay accord,

White butterflies danced on the wing,

And still the singing skylark soared,

And silent sank and soared to sing.

The cornfield stretched a tender green

To right and left beside my walks;

I knew he had a nest unseen

Somewhere among the million stalks.

And as I paused to hear his song

While swift the sunny moments slid,

Perhaps his mate sat listening long,

And listened longer than I did.

Anne Bradstreet - Kedves és szerető férjemnek

Ha kettő egy volt, mi voltunk azok.

Ha férfi nőt imádott, én vagyok.

Ha egykor nő bolondult férfiért,

hasonlítsátok hozzám, hogy miért.

Szerelmed kincse mára több nekem,

Kelet olyan smaragdot nem terem.

Szerelmemet nem oltja el folyó,

nem is lehet, mert az nem oltható.

Visszafizetni már sosem tudom,

az ég megáldjon, úgy imádkozom.

Szerelmünk tartson életünkön át,

s a vég után is éljen az tovább.

2023. február 5.

ANNE BRADSTREET - To My Dear and Loving Husband

If ever two were one, then surely we.

If ever man were loved by wife, then thee.

If ever wife was happy in a man,

Compare with me, ye women, if you can.

I prize thy love more than whole mines of gold,

Or all the riches that the East doth hold.

My love is such that rivers cannot quench,

Nor ought but love from thee give recompense.

Thy love is such I can no way repay;

The heavens reward thee manifold, I pray.

Then while we live, in love let’s so persever,

That when we live no more, we may live ever.

Edward Lear - A Bagoly és a Macska

A Bagoly és a Macska vízre szállt

egy gyönyörű zöld csónakon,

némi mézet és aprót vittek át

tekerve egy ötfontoson.

A Bagoly a Holdra nézve

egy gitárral így szavalt,

"Ó, szép Cicám! Ó, szívem szerelme!

Milyen gyönyörű szép Cica vagy,

te vagy,

milyen gyönyörű szép Cica vagy!"

A Cica a Bagolyhoz így, "Te szép madár!

Mily édes az éneked!

Ó, házasodjunk, túl soká időztünk,

De hol találjuk gyűrűnket?"

Egy éve és egy napja, hogy hajóztak

a földre, hol a Bong-fa nő,

s a fánál állt egy malacka

az orra végén egy gyűrűvel,

gyűrűvel,

az orra végén egy gyűrűvel.

"Kedves Malacka add nekünk egy shillingért

a gyűrűd!" Szólt, "Legyen!"

Így vitték és másnap összeházasodtak

a pulykánál a domb felett,

darálthúst és birsszeletet ettek

háromágú salátás kanállal,

és kéz a kézben a homokpadon

a Hold fényénél táncra keltek,

keltek,

a Hold fényénél táncra keltek.

2023. február 10.

Edward Lear - THE OWL AND THE PUSSY-CAT

The Owl and the Pussy-Cat went to sea

In a beautiful pea-green boat;

They took some honey, and plenty of money

Wrapped up in a five-pound note.

The Owl looked up to the moon above,

And sang to a small guitar,

"O lovely Pussy! O Pussy, my love!

What a beautiful Pussy you are,--

You are,

What a beautiful Pussy you are!"

Pussy said to the Owl, "You elegant fowl!

How wonderful sweet you sing!

Oh, let us be married,--too long we have tarried,--

But what shall we do for a ring?"

They sailed away for a year and a day

To the land where the Bong-tree grows,

And there in a wood a piggy-wig stood

With a ring in the end of his nose,--

His nose,

With a ring in the end of his nose.

"Dear Pig, are you willing to sell for one shilling

Your ring?" Said the piggy, "I will,"

So they took it away, and were married next day

By the turkey who lives on the hill.

They dined upon mince and slices of quince,

Which they ate with a runcible spoon,

And hand in hand on the edge of the sand

They danced by the light of the moon,--

The moon,

They danced by the light of the moon.

James Joyce - Kamarazene

Húrok alant és fent,

édes zenék,

húrok a csermelyen,

fűzek hegyén.

Zene a víz felett,

szerelmi vágy,

virágok szirmain,

levélsorán.

Szelíden árad el,

felé kereng,

s az ujj meg is remeg

a hangszeren.

2023. február 12.

James Joyce - Chamber Music

Strings in the earth and air

Make music sweet;

Strings by the river where

The willows meet.

There’s music along the river

For Love wanders there,

Pale flowers on his mantle,

Dark leaves on his hair.

All softly playing,

With head to the music bent,

And fingers straying

Upon an instrument.

Fernando Pessoa - XX. szonett

Amikor az újjászületésben

viseltes lelkem újra testet ölt

és próbálja a feledkezésben

a halhatatlan otthonát, midőn

felkeresve még belakja újra

a régi-új virágok illatán,

vajh emlékeit is újra gyúrja,

új napjaimnak ócska színpadán?

Majd bánom a sok feledett arcot,

mikről memóriám feledkezett,

miket még a félhomály felém hoz

az elme lezárt tengere felett?

Kivétel csupán az édes orcád,

melyről vakon is emlékszem majd rád!

2023. február 18.

Fernando Pessoa - Sonett XX

When in the widening circle of rebirth

To a new flesh my travelled soul shall come,

And try again the unremembered earth

With the old sadness for the immortal home,

Shall I revisit these same differing fields

And cull the old new flowers with the same sense,

That some small breath of foiled remembrance yields,

Of more age than my days in this pretence?

Shall I again regret strange faces lost

Of which the present memory is forgot

And but in unseen bulks of vagueness tossed

Out of the closed sea and black night of Thought?

Were thy face one, what sweetness will`t not be,

Though by blind feeling, to remember thee!

Henry Van Dyke - Egy déli dal

Vannak dalok reggelre és éjszakára,

napkeltére, nyugtára, csillagra, holdra.

De ki az, aki déli nap szakára

szórja szét a dicséretét dalolva?

Ó, magas és tiszta dél,

dél aranytaréjjal,

mikor zeniten áll és ég a kék ég,

s fordulva épp nyugat felé nyargal!

Mily gyorsan emelkedett fel reggelén,

milyen lassan kúszott tovább utána.

Ah, meredek volt az a mászás delén,

amelyen át végre feljutott trónjára.

Ó, hosszú út, lassú út,

a fáradhatatlan,

amíg a Nap zenitjére eljut

és onnan lenéz nyugatnak!

Utána csend borul rétre és dombra,

a szél a szárnyait a fákra hajtja,

madár se szól, a folyó halk alatta,

a munkások pihennek mind miatta.

Ó, békés, kedves óra,

a keblet nyugtató,

kies megálló félútján a Napnak,

mely nyugat felé kanyargó!

Bőséges lakoma a juharfák alatt,

egy nóta ritmusa, régi dalunk,

egy baráti szó, egy lány csókot ad,

megédesítve déli italunk.

Ó, a mély dél, teljes dél,

a nap legjobb szaka,

mikor zeniten áll és ég a kék ég,

s nyugatra tart, útján haza!

2023. február 26.

Henry Van Dyke - A Noon Song

There are songs for the morning and songs for the night,

For sunrise and sunset, the stars and the moon;

But who will give praise to the fulness of light,

And sing us a song of the glory of noon?

Oh, the high noon, the clear noon,

The noon with golden crest;

When the blue sky burns, and the great sun turns

With his face to the way of the west!

How swiftly he rose in the dawn of his strength;

How slowly he crept as the morning wore by;

Ah, steep was the climbing that led him at length

To the height of his throne in the wide summer sky.

Oh, the long toil, the slow toil,

The toil that may not rest,

Till the sun looks down from his journey`s crown,

To the wonderful way of the west!

Then a quietness falls over meadow and hill,

The wings of the wind in the forest are furled,

The river runs softly, the birds are all still,

The workers are resting all over the world.

Oh, the good hour, the kind hour,

The hour that calms the breast!

Little inn half-way on the road of the day,

Where it follows the turn to the west!

There`s a plentiful feast in the maple-tree shade,

The lilt of a song to an old-fashioned tune,

The talk of a friend, or the kiss of a maid,

To sweeten the cup that we drink to the noon.

Oh, the deep noon, the full noon,

Of all the day the best!

When the blue sky burns, and the great sun turns

To his home by the way of the west.

John Keats - Óda egy görög vázához

(részlet)

Még most is némaság menyasszonya vagy,

neveltjeként a csendnek és időnek,

Sylvan, a történész ekképpen írta,

így mesélte édes rímeinket:

Minő ősi legenda kísért rólad,

isten vagy halandó, vagy mindkettő ez,

Tempe-ben vagy épp Arcady völgyén?

Mily emberek vagy istenek? Mily szüzek?

Mily őrült hajsza? Minő menekvés?

Mily sípok, dobok? Minő vad érzés?

E dallamok mily édesek, de némák,

ezért hát zengjetek tilinkók;

Ne a fülnek, hanem léleknek inkább,

szóljanak csupán a kedves hangok:

Szép ifjúság, a fák alatt ne hagyd el

a dalt, e fák nem lehetnek kopárak;

A csókjaiddal őtet el nem éred,

habár a cél közel, ne érjen bánat;

Nem hervad ő, hiszen te hűn epedsz,

nagyon szeretsz, s a tisztasága árad!

2023. március 4.

John Keats - Ode on a Grecian Urn

Thou still unravish’d bride of quietness,

Thou foster-child of Silence and slow Time,

Sylvan historian, who canst thus express

A flowery tale more sweetly than our rhyme:

What leaf-fringed legend haunts about thy shape

Of deities or mortals, or of both,

In Tempe or the dales of Arcady?

What men or gods are these? What maidens loth?

What mad pursuit? What struggle to escape?

What pipes and timbrels? What wild ecstasy?

Heard melodies are sweet, but those unheard

Are sweeter; therefore, ye soft pipes, play on;

Not to the sensual ear, but, more endear’d,

Pipe to the spirit ditties of no tone:

Fair youth, beneath the trees, thou canst not leave

Thy song, nor ever can those trees be bare;

Bold Lover, never, never canst thou kiss,

Though winning near the goal – yet, do not grieve;

She cannot fade, though thou hast not thy bliss,

For ever wilt thou love, and she be fair!

Paul Laurence Dunbar - Patakparton

A patakparton álmodón a víztükörben nézem,

a felhők, mint fehér ruhás lányok futnak felettem,

és lent a víz hullámmá törve csillan és elárad,

mint fején ezüst sisakkal egy sereg páncélos had.

És úgy gondolom, a patak folyása akár a lét,

mert bár az elme szikrázhat, mégis oly sekély,

ám a lélek megannyi fénybe fonva felragyoghat,

amit nekünk csupán egy szunnyadó tükör mutathat.

2023. március 5.

Paul Laurence Dunbar - BY THE STREAM

By the stream I dream in calm delight, and watch as in a glass,

How the clouds like crowds of snowy-hued and white-robed maidens pass,

And the water into ripples breaks and sparkles as it spreads,

Like a host of armored knights with silver helmets on their heads.

And I deem the stream an emblem fit of human life may go,

For I find a mind may sparkle much and yet but shallows show,

And a soul may glow with myriad lights and wondrous mysteries,

When it only lies a dormant thing and mirrors what it sees.

James T. Fields - A kapitány lánya

A kajütbe zsúfolódtunk,

aludni senki nem mert,

vad éjfél borult az égre,

alatta vad vihar kelt.

Félelmetes volt a télben,

mint recseg-ropog hajónk,

s hallottuk fent a kürtöt,

meg azt, „Törött az árbóc!”

Így lent csendesen remegtünk,

lélegzetünk harapva,

miközben a tenger zúgott

halált hozó viharra.

Amint a sötétben ültünk,

imáinkat rebegve,

„Eltévedtünk!” - a kapitány

kiált a lépcsőn lejőve.

De kisleánya suttogón

jeges kezét megfogta,

„Hát nem Istenünk e vízen,

ki lelkeinket tartja?"

Megsimogattuk a kislányt.

és jókedvünk előjött,

s hajónk a dokkba érkezett

a másnap délelőttön.

2023. március 10.

JAMES T. FIELDS - THE CAPTAIN'S DAUGHTER

We were crowded in the cabin,

Not a soul would dare to sleep,--

It was midnight on the waters,

And a storm was on the deep.

'Tis a fearful thing in winter

To be shattered by the blast,

And to hear the rattling trumpet

Thunder, "Cut away the mast!"

So we shuddered there in silence,--

For the stoutest held his breath,

While the hungry sea was roaring

And the breakers talked with Death.

As thus we sat in darkness,

Each one busy with his prayers,

"We are lost!" the captain shouted

As he staggered down the stairs.

But his little daughter whispered,

As she took his icy hand,

"Isn't God upon the ocean,

Just the same as on the land?"

Then we kissed the little maiden.

And we spoke in better cheer,

And we anchored safe in harbour

When the morn was shining clear.

Matthew Arnold - Vágyakozás

Jöjj hozzám álmaimba el,

a nappal újra feltüzel!

Mert így az éj fizet talán

a mérhetetlen vágy után.

Jöjj újra, mint ezerszer el,

fénylő világok hírivel,

s mosolyogj le rá szerelmesen

oly kedvesen, amint nekem!

Mivel nem jöttél eddig el,

jöjj most, az álmom oly közel,

túrd hajam, csókolj homlokon,

kérdezd: Mért szenvedsz ily nagyon?

Jöjj hozzám álmaimba el,

a nappal újra feltüzel!

Mert így az éj fizet talán

a mérhetetlen vágy után.

2023. március 11.

Matthew Arnold - Longing

Come to me in my dreams, and then

By day I shall be well again!

For so the night will more than pay

The hopeless longing of the day.

Come, as thou cam`st a thousand times,

A messenger from radiant climes,

And smile on thy new world, and be

As kind to others as to me!

Or, as thou never cam`st in sooth,

Come now, and let me dream it truth,

And part my hair, and kiss my brow,

And say, My love why sufferest thou?

Come to me in my dreams, and then

By day I shall be well again!

For so the night will more than pay

The hopeless longing of the day

Alfred Tennyson - A bagoly

Midőn érkezik a hajnal,

és a földre harmat terül,

s a víz folyása néma,

vitorlavászna megfeszül,

bölcs fehér bagoly magában

ül, s melegszik egy toronyban.

Midőn kofák éledeznek,

s ontja illatát a széna,

kakas rikolt a fészeren

kétszer, netán harmadjára,

bölcs fehér bagoly magában

ül, s melegszik egy toronyban.

2023. március 18.

ALFRED TENNYSON - THE OWL

When cats run home and light is come,

And dew is cold upon the ground,

And the far-off stream is dumb,

And the whirring sail goes round,

And the whirring sail goes round;

Alone and warming his five wits,

The white owl in the belfry sits.

When merry milkmaids click the latch,

And rarely smells the new-mown hay,

And the cock hath sung beneath the thatch

Twice or thrice his roundelay,

Twice or thrice his roundelay;

Alone and warming his five wits,

The white owl in the belfry sits.

John Keats - Tündérdal

Ne könnyezz! Ó, ne könnyezz!

A virág jövőre feléled.

Ne sírj ezért ma többet!

Az új rügyek alant pihennek.

Szárítsd meg ó, a szemed!

Nekem a menny mutatta meg

dalát hogyan felejtsem el,

ne könnyezz!

Nézz fel a fejed fölé!

Vörös-fehér virág közé,

nézd azt, hogy miként szárnyalok

e gránátalma ágra most,

nézz meg! Ez egy ezüstharang,

a hangja gyógyulásra van.

Ne könnyezz! Ó, ne könnyezz!

A virág jövőre feléled.

Agyő, agyő, megyek, agyő,

a kék égen most eltűnök,

agyő, agyő!

2023. március 22.

JOHN KEATS - FAIRY SONG

Shed no tear! O shed no tear!

The flower will bloom another year.

Weep no more! O, weep no more!

Young buds sleep in the root's white core.

Dry your eyes! Oh! dry your eyes!

For I was taught in Paradise

To ease my breast of melodies--

Shed no tear.

Overhead! look overhead!

Mong the blossoms white and red--

Look up, look up. I flutter now

On this flush pomegranate bough.

See me! 'tis this silvery bell

Ever cures the good man's ill.

Shed no tear! O, shed no tear!

The flowers will bloom another year.

Adieu, adieu--I fly, adieu,

I vanish in the heaven's blue--

Adieu, adieu!

Thomas Campbell - A szivárvány

Te ív, amely kitölt eget,

ha múlik, a vihar,

nem bölcselőként kérdezem,

mondd el nekem, mi vagy.

Gyermekkoromból úgy tűnik,

félúton állomás,

min át a lélek felszökik

a mennybe, rajtad át.

2023. március 22.

THOMAS CAMPBELL - THE RAINBOW

Triumphal arch, that fills the sky

When storms prepare to part,

I ask not proud Philosophy

To teach me what thou art.

Still seem, as to my childhood's sight,

A midway station given,

For happy spirits to alight,

Betwixt the earth and heaven.

Oliver Wendell Holmes – Vén vasbordájúak

Ah, tépd le rongyos zászlaját!

Régóta leng ott fenn,

sok szemet gyönyörködtetett

a zászló az égen.

Alatta rég a harci kürt,

és ágyú hangja szólt,

az óceánnak csillaga

felhőt már nem sodor.

Fedélzete vértől vörös,

térdelt az ellen ott,

amint a szél dagály után

hullámot fodrozott.

Nem érzi hősök lépteit,

s legyőzött térdeket

halászsasok keringenek

a vén hajónk felett.

Ó, jer te hullám és öleld,

merítsd a víz alá,

robajjal húzd a mélybe le,

takard el a sírját.

Szegezd fel újra zászlaját,

vitorláit dagaszd,

és add az istenének őt,

mi villám, s szélvihar!

2023. március 22.

OLIVER WENDELL HOLMES - OLD IRONSIDES

Ay, tear her tattered ensign down!

Long has it waved on high,

And many an eye has danced to see

That banner in the sky;

Beneath it rung the battle shout,

And burst the cannon's roar;--

The meteor of the ocean air

Shall sweep the clouds no more.

Her deck, once red with heroes' blood,

Where knelt the vanquished foe,

When winds were hurrying o'er the flood

And waves were white below.

No more shall feel the victor's tread,

Or know the conquered knee;

The harpies of the shore shall pluck

The eagle of the sea!

O, better that her shattered hulk

Should sink beneath the wave;

Her thunders shook the mighty deep,

And there should be her grave;

Nail to the mast her holy flag,

Set every threadbare sail,

And give her to the god of storms,

The lightning and the gale!

William Shakespeare - Hálátlanság

Fújj, fújj, te téli szél,

de nem vagy oly kevély,

miként, ha ember volnál,

nem oly éles fogad,

mert láthatatlan vagy,

szeled, ha száll gorombán.

Fagyj meg, keserves ég,

az mégsem oly kemény,

miként a rút felejtés,

bár fagy nyomán a víz,

nem úgy szorít a szív,

midőn barátod ellép.

2023. március 31.

William Shakespeare - Ingratitude

Blow, blow, thou winter wind,

Thou are not so unkind

As man's ingratitude;

Thy tooth is not so keen

Because thou are not seen,

Although thy breath be rude.

Freeze, freeze, thou bitter sky,

Thou dost not bite so nigh

As benefits forgot;

Though thou the waters warp,

Thy sting is not so sharp

As friend remembered not.

Henry Francis Lyte - Maradj velem

Maradj velem e múló alkonyon,

Uram maradj, sötéte összenyom,

mikorra mások összeomlanak,

segíts nekem viselni súlyomat!

Hamar felélem létem napjait,

öröme és dicsősége múlik,

a változását látom mindenütt,

maradj velem, nekem te vagy az üdv!

Kellesz nekem minden egyes órán,

ki gyűrné le kísértőm hatalmát?

Ki lehetne az erős vezérem?

maradj velem borún, napsütésen.

Nem félek én csak kezed megáldjon,

bár bajunknak súlya egyre fájóbb.

Hol a halál, a sír hová visz el?

Legyőzöm én, amíg velem leszel.

Szavad szemem lecsukva hallgatom.

Fényed átdereng a félhomályon.

Az ég hasad, az árnyra fény ragyog,

maradj velem, akár élek, s halok.

2023. április 1.

Henry Francis Lyte - Abide With Me

Abide with me! fast falls the eventide;

The darkness deepens; Lord, with me abide!

When other helpers fail, and comforts flee,

Help of the helpless, O abide with me.

Swift to its close ebbs out life’s little day;

Earth’s joys grow dim, its glories pass away;

Change and decay in all around I see:

O Thou who changest not, abide with me!

I need your presence every passing hour.

What but your grace can foil the tempter's power?

Who like yourself my guide and strength can be?

Through cloud and sunshine, O abide with me.

I fear no foe with you at hand to bless,

though ills have weight, and tears their bitterness.

Where is death's sting? Where, grave, your victory?

I triumph still, if you abide with me.

Hold now your Word before my closing eyes.

Shine through the gloom and point me to the skies.

Heaven's morning breaks and earth's vain shadows flee;

In life, in death, O Lord, abide with me.

George Macdonald - Kis fehér liljom

Kis fehér liljom

egy kő mögött,

csak szomorkodott,

a nap sütött.

Kis fehér liljom

napfényt evett,

kis fehér liljom

rá emelt fejet.

Kis fehér liljom

azt mondta: "Jó,

kis fehér liljom

neked való."

Kis fehér liljom

nászra öltözött,

fehéren ragyog,

a kő fölött.

Kis fehér liljom

oly kókadó,

csak vágyakozott

vízre szomjazón.

Kis fehér liljom

kelyhét tartva

esőt fogón

tölti már újra.

Kis fehér liljom

szól: "Megint jó,

mikor szomjamon

lágy esője olt.

Most erős vagyok,

most hűs a lét,

el nem száradok,

beszívtam vizét."

Kis fehér liljom

jó illatún,

felül a napon,

esőn alul.

Köszönd világom

Napnak, esőnek,

kis fehér liljom

ma újraéledt.

2023. április 2.

George Macdonald - Little White Lily

Little White Lily

Sat by a stone,

Drooping and waiting

Till the sun shone.

Little White Lily

Sunshine has fed;

Little White Lily

Is lifting her head.

Little White Lily

Said: "It is good

Little White Lily's

Clothing and food."

Little White Lily

Dressed like a bride!

Shining with whiteness,

And crownèd beside!

Little White Lily

Drooping with pain,

Waiting and waiting

For the wet rain.

Little White Lily

Holdeth her cup;

Rain is fast falling

And filling it up.

Little White Lily

Said: "Good again,

When I am thirsty

To have the nice rain.

Now I am stronger,

Now I am cool;

Heat cannot burn me,

My veins are so full."

Little White Lily

Smells very sweet;

On her head sunshine,

Rain at her feet.

Thanks to the sunshine,

Thanks to the rain,

Little White Lily

Is happy again.

Leigh Hunt - Abu Ben Adhem

Abou Ben Adhem (örökké éljen!)

egy éjjelen álmából felébredt,

és látta ám a Holdnak fényén át,

a termékenységnek liliomát,

egy angyalt, ki egy aranykönyvbe ír.

Ben Adhem arcán megjelent a pír,

és a szobában lévőnek így szólt:

„Mit írsz te most e könyvbe, mondd?”

Az ráemelte, szép tekintetét

„Ki Őt imádja, írom én nevét.”

"És az enyém?" - így Abou. „Nincs közte.”

- felelt az angyal. Abou meg erre,

még vidáman mondta „Imádkozom,

írd, hogy segítek embertársamon.”

Az angyal írt, és eltűnt. Másnap ím,

aláereszkedett a fényein,

nevét sorolta, kit Isten áldott,

és Ben Adhemé a legelső volt.

2023. április 4.

Leigh Hunt - Abou Ben Adhem

Abou Ben Adhem (may his tribe increase!)

Awoke one night from a deep dream of peace,

And saw within the moonlight in his room,

Making it rich and like a lily in bloom,

An angel writing in a book of gold.

Exceeding peace had made Ben Adhem bold;

And to the presence in the room he said,

"What writest thou?" The vision raised its head,

And, with a look made of all sweet accord,

Answered, "The names of those who love the Lord."

"And is mine one?" said Abou. "Nay, not so,"

Replied the angel. Abou spoke more low,

But cheerly still; and said, "I pray thee, then,

Write me as one that loves his fellow-men."

The angel wrote, and vanished. The next night

It came again, with a great wakening light,

And showed the names whom love of God had blessed;

And, lo! Ben Adhem's name led all the rest.

Charles Tennyson Turner - Letty földgömbje

Mikor épp hároméves volt Letty,

s egyszerű szavakkal szólni kezdett,

egy nap egy gömböt adtunk át neki,

hogy tapintsa, s lássa így a Földet,

színeit, a tengerét, a partot.

Birodalmakat ölelt kezével,

miket puha ujjakkal átfogott,

fogadták őt mindenütt szívéllyel,

és nevetett, csacsogott boldogan.

De mikor nem figyeltünk rá éppen,

szigetünkhöz érve felkiáltott,

„Óh, látom, ott van Letty otthona!”

a csókja eltakarta Angliát,

s Európára hullt aranyhaja.

2023. április 8.

Charles Tennyson Turner - Letty's Globe

When Letty had scarce pass'd her third glad year,

And her young, artless words began to flow,

One day we gave the child a colour'd sphere

Of the wide earth, that she might mark and know,

By tint and outline, all its sea and land.

She patted all the world; old empires peep'd

Between her baby fingers; her soft hand

Was welcome at all frontiers. How she leap'd,

And laugh'd and prattled in her world-wide bliss!

But when we turn'd her sweet unlearned eye

On our own isle, she rais'd a joyous cry,

"Oh! yes, I see it! Letty's home is there!"

And, while she hid all England with a kiss,

Bright over Europe fell her golden hair!

John B. Tabb - Duett

Egy sárga kismadárka fent,

egy sárga kisvirág alant,

madár dala szerelmesen

csipogja, mintha volna lant;

A virág néma, nem repül,

de illatára szív hevül.

2023. április 18.

John B. Tabb - A DUET

A LITTLE yellow Bird above,

A little yellow Flower below;

The little Bird can sing the love

That Bird and Blossom know;

The Blossom has no song nor wing,

But breathes the love he cannot sing.

John B. Tabb - A seregély

Kottád csekély,

de szép dalod,

akár a méz;

egész napon

csak hallgatom az éneked,

nem fáradok bele veled.

2023. április 18.

John B. Tabb - THE BOBOLINK

YOUR notes are few,

But sweet your song

As honey-dew;

And all day long,

Dear Bobolink, a-listening,

I never tire to hear you sing.

John B. Tabb - A kék madár

Midőn Isten teremtett,

egy virágnak szára nem lett,

mi tartsa kék szirmát,

így hát egy dalt lehelt belé,

és az repülve felfelé

egy kék madárrá vált.

2023. április 18.

John B. Tabb - THE BLUEBIRD

WHEN God had made a host of them,

One little flower still lacked a stem

To hold its blossom blue;

So into it He breathed a song,

And suddenly, with petals strong

As wings, away it flew.

John B. Tabb - Köd

A szelleme,

halál szele,

földön vagy tengeren

a csend mélye

vagyok vele

komor emlékeken.

2023. április 22.

John B. Tabb – FOG

The ghost am I

Of winds that die

Alike on land or sea,

In silence deep

To shroud and keep

Their mournful memory.

John B. Tabb - Az adószedő

„És ki vagy te, mondd?”

- a viola szólt

a méhhez zavartan,

szirmával takartan

a hűs harmatárból.

Amaz így - „Asszonyom,

vámszedő méh vagyok,

én adót szedek,

viaszt és mézet,

mit adsz nekem te most?”

2023. április 24.

John B. Tabb - THE TAX-GATHERER

"AND pray, who are you?"

Said the violet blue

To the Bee, with surprise

At his wonderful size,

In her eye-glass of dew.

"I, madam," quoth he,

"Am a publican Bee,

Collecting the tax

On honey and wax.

Have you nothing for me?"

John B. Tabb - A harkály

Az erdő varázslója ő,

hiszen amint forog

hol korhadás kerül elő,

jótékonyan kopog.

2023. április 24.

John B. Tabb - THE WOODPECKER

THE wizard of the woods is he;

For in his daily round,

Where'er he finds a rotting tree,

He makes the timber sound.

John B. Tabb - Pillangó

Te lepke, mért a partot szürcsölöd,

mért nem repülsz a virágok között?

Vagy édes harmatukkal telve vagy,

jobb tán neked, mit e homokpad ad?

2023. április 24.

John B. Tabb - BUTTERFLY

BUTTERFLY, Butterfly, sipping the sand,

Have you forgotten the flowers of the land?

Or are you so sated with honey and dew

That sand-filtered water tastes better to you?

John B. Tabb - A mézelő méh

Ó, méh, viszlát!

A tűd oda,

halálodat

most éled át;

De látod, épp ezért

nincs új csípés.

2023. április 24.

John B. Tabb - THE HONEY-BEE

O BEE, good-by!

Your weapon's gone,

And you anon

Are doomed to die;

But Death to you can bring

No second sting.

Betűrendes tartalom

A. L. Barbauld - Élet, nem tudom, mi vagy

Albert Gorton Greene - Öreg Grimes

Alfred Tennyson - A bagoly

Alfred Tennyson - A kürtszó

Alfred Tennyson - A patak

Alfred Tennyson - Az Óév halála

Alfred Tennyson - Kellemetes és lágy
Alfred Tennyson - Shalott hölgye
Anne Bradstreet - Kedves és szerető férjemnek

Celia Thaxter - A sárszalonka

Charles Dickens - A zöld borostyán

Charles Kingsley - Búcsú

Charles Kingsley - Dee homokja

Charles Mackay - A lét dala
Charles Tennyson Turner - Letty földgömbje
Christina Rossetti – Egy zöld búzamező

Ebenezer Cobham Brewer - Apróságok

Edgar Allan Poe - Álom az álomban

Edith M. Thomas - A zene istene

Edward Dyer - Elégedettség
Edward Lear - A Bagoly és a Macska
Elizabeth Barrett Browning - A szent éj
Ella Wheeler Wilcox - Hajóim

Epes Sargent - Élet az óceánon

Eugene Field - Wynken, Blynken és Nod
Felicia Hemans - Casabianca

Fernando Pessoa - XX. szonett
George Macdonald - Kis fehér liljom

George Pope Morris - Favágó, kíméld meg ezt a fát!

Hannah Flagg Gould - Egy név a homokban
Henry Francis Lyte - Maradj velem

Henry Holcomb Bennett – A zászló elhalad
Henry Van Dyke - Egy déli dal
Henry Van Dyke - Munka

Henry W. Longfellow - A csillagok fénye

Henry W. Longfellow - A falusi kovács

Henry W. Longfellow - A kaszás és a virágok

Henry W. Longfellow - A tenger hangja

Henry W. Longfellow - A várépítő

Henry W. Longfellow - Az élet zsoltára

Henry W. Longfellow - Esős nap

Henry W. Longfellow - Himnusz az éjszakához

Henry W. Longfellow - Kiküldve

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet

Henry W. Longfellow - Változás

Isaac Watts - A fiú, aki soha nem hazudott

James Hogg - Egy fiú dala
James Joyce - Kamarazene
James T. Fields - A kapitány lánya

Joaquin Miller - Kolumbusz

John B. Tabb - A baba csillaga
John B. Tabb - A harkály
John B. Tabb - A kék madár

John B. Tabb - A méh és a virágok
John B. Tabb - A mézelő méh

John B. Tabb - A patak

John B. Tabb – A randevú
John B. Tabb - A seregély

John B. Tabb - A szitakötő

John B. Tabb - Az adószedő

John B. Tabb - Az újszülött, s az év

John B. Tabb - Bálványozó

John B. Tabb - Békaszülés

John B. Tabb – Békatörzskönyv

John B. Tabb - Biciklik! Triciklik!

John B. Tabb - Duett

John B. Tabb - Egy beszélgetés

John B. Tabb - Fény és árnyék

John B. Tabb - Gondoskodás
John B. Tabb - Köd

John B. Tabb - Páfrány-dal
John B. Tabb - Pillangó

John B. Tabb - Precizitás

John B. Tabb - Selyem

John B. Tabb - Szendergő-dal

John B. Tabb - Szentjánosbogár

John B. Tabb - Töklámpás

John B. Tabb - Vetésidő

John Henry Newman - Égi fény vezess
John Howard Payne - Otthon, édes otthon!

John Keats - Óda egy görög vázához
John Keats - Tündérdal

Joyce Kilmer - Fák

Langston Hughes - Álmok
Leigh Hunt - Abu Ben Adhem

Mary Elizabeth Frye - Síromnál ne könnyezzetek

Mary Howitt - Boglárkák, százszorszépek
Matthew Arnold - Vágyakozás
Oliver Wendell Holmes – Vén vasbordájúak
Paul Laurence Dunbar - Patakparton

Robert Frost - Tűz és jég

Rudyard Kipling - A Posta

Samuel Francis Smith - Amerika

Samuel Rogers - Óhaj

Samuel Woodworth - A régi tölgyfa vödör

Sidney Lanier - Kagylók

Sir Henry Wotton - Egy boldog élet

Susan Coolidge - Hogy hullnak a levelek

Thomas Campbell - A szivárvány

Thomas Hall Shastid - A szél

Thomas Hall Shastid - A tűz mellett

Thomas Hall Shastid - Az évek

Thomas Hall Shastid - Gondolataim

Thomas Hall Shastid- Holtak királysága

Thomas Hall Shastid - Karácsonyest

Thomas Hall Shastid - Kísértetek

Thomas Hood - Emlékszem még…

Thomas Moore - A nyár utolsó rózsája

Walt Whitman - Ó, kapitány, kapitányom!

William Allingham - A macska és a kutya

William Allingham - A tündérkirály

William Allingham - Amy Margaret

William Allingham - Évszakok

William Allingham - Láttam egy madárkát repülni

William Allingham - Lent a parton

William Allingham - Óhaj

William Allingham - Szeretlek, kedves

William Allingham - Vörösbegy

William Blake - A bárány

William Blake - A fű-visszhang

William Blake - A liliom

William Blake - A megtalált fiúcska

William Blake - A pásztor

William Blake - Az angyal

William Blake - Az elveszett fiúcska

William Blake - Dajka-ének

William Blake - Egy álom

William Blake - Nevető-dal

William Blake - Szép rózsafám
William Cowper - A csalogány és a szentjánosbogár

William Lisle Bowles - A pillangó és a méh

William Makepeace Thackeray - Kis Billy
William Shakespeare - Hálátlanság

William Wordsworth - A szivárvány

William Wordsworth - Lucy

William Wordsworth - Magányos felhőként szálltam…