Magamról

 
Hol áradó a szív, s a józan ész
felülkerül szövétnekén a gőgnek,
hol él a vágy, ölelni tettre kész
kezek fonódva engem átölelnek,
elérhető csak ott vagyok csupán,
nyitott a büszke, ámde tiszta szóra,
ahol nevelgetett anyám, s apám,
tanítva mindenek felett a jóra.
 
Szirének énekére nem hajol
gerincem és nem olvadok meg arra,
hajóm sosem kötöm ki ott, ahol
viszályt feszítnek ostobán, dacolva,
hol átkozódva fúrja át magát
a kény, tiporva kerteken keresztül,
ahol reményeinkre balgaság
sötét homálya oly kevélykedőn ül.
 
De százszor is megállok ott, ahol
az éhezők kezük kinyújtva állnak,
ahol megannyi védtelen honol,
ahol sajog, s vigaszra vár a bánat,
közéjük ülve ételem velük
megosztom és a könnyeik letörlöm,
s ha majd a vég fokán az óra üt,
keresztem is maradjon itt, e földön.

 

Kapcsolat

Bibliográfia

Letölthető köteteim a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
Tudod, a költő...
Szívzörej
Szeressetek még

 

Verseim online oldalakon:
Holnap Magazin
Napvilág Íróklub
 

Online olvasható köteteim:
Tudod, a költő... (2021)
Szívzörej (2022)
Fordítások 2022-ből
Szeressetek még (2023)

 

Szerzői jogok:

© Baranyi Imre


© Minden jog fenntartva.